Imahét – Negyedik nap

„Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is.” (Ef 4,4)

Sokféle megosztottság jellemzi világunkat, és vannak, akik jóvá is hagyják, mert épp az a lényege, hogy nem lehetünk egyformák. Vajon ezzel a meglátással nem esünk néha a ló túlsó oldalára? Hiszen elfogadjuk azt is, hogy akkor a különbözőség, a különböző akarat miatt a konfrontáció, az egymásnak feszülés is jó a világban. Sok mindenre a Szentírásban maga Isten mondja: vigyázz, mert nem jó, nem jó irányba visz, ha hagyod. Káin és Ábel testvérek voltak, mégis másképp élték életüket. Feszültség lett közöttük a másságuk miatt, és tudjuk, mivé fajult. Mert emberi megoldásokkal akartak továbblépni.

A bűnös ember Krisztusban lehetőséget kapott. Egyetlen lehetőséget, közös lehetőséget, mely az egyént célba juttatja, az egyéneket közösséggé teszi. És mégis önmaguk maradhatnak. Nem gyúrja senki mássá az embert, de mégis ugyanazt kapja, ugyanazzá lehet. Isten áldása által isteni áldássá lehet! Ez csak a Krisztussal kiteljesedő közösségben lehetséges. Rendkívül fontos látnunk, értenünk és kimondanunk, hogy nem egyszerűen imahetet tartunk, ülünk, hanem imahetünk van a krisztushívők egységéért. Krisztus a Gecsemáné-kertben azért imádkozik: „hogy mindnyájan egyek legyenek…, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem” (Jn 17,21). Furcsa, de mintha azt tenné elénk az Ige, hogy a tanítványi feladatok sikeres teljesítése, az, hogy elhiszi-e a világ a krisztusi küldetés valóságát, azon múlik, mennyire tudunk egyek lenni, egységet felmutatni, a „Hiszem és Vallom” mennyire ugyanazt tükrözi?!

Ennélfogva az efezusi levél rövid, de annál nagyobb fajsúllyal jelentkező kijelentése a mai napon mindenképp elgondolkodásra késztet: egy test, egy Lélek, egy reménység, ugyanaz a nekünk szóló elhívás. Valósággá lett-e a mában általam? Vagy még mindig részekre szakítjuk a Krisztust, és látványos sebekkel gazdagodik az egyház, mint test, amikor törik, szakad? Biztosan a Szentlélek az, aki munkálkodik, vagy még mindig teret hagyunk a hamisság lelkének? Reménységem-e a Krisztus által a világnak adott reménység?

Olyan közösségi valóság kerül elénk az efezusi levél tanításában, melyet mindenképp meg kell ragadnunk. Így lesz a miénk a reménység, mely nemcsak erről az életről szól. A reménység, mely maradéktalanul kiemel a „minden embernél nyomorultabbak vagyunk” állapotából.

„Ami jó, azt megtartsátok!” – hangzik az apostoli intelem, és itt elénk kerül ma valami, ami határozottan jó, mert egységre vezet, abban tart, hitelessé lesz a világ előtt. Ezért drága ajándéka Istennek a Krisztusban kapott egység lehetősége. Ámen.

Drága Istenünk! Oly sokszor rászolgálunk a haragodra. Sokszor általunk lesz hiteltelen a krisztusi áldozatvállalás, mert széthúzásunk akadálya annak, hogy elhiggye a világ… Segíts abban, hogy a krisztusi könyörgés rajtunk is teljesedjen, legyünk egyek hitben, reménységben, várakozásban, a krisztusi ígéretekhez ragaszkodásban, hogy higgye a világ: Krisztus tőled jött. Nagy dolog, áldás, kiváltság, ha ez általunk is teljesedhet. Segíts ilyen egységre jutó tanítványaiddá lenni! Ámen.

Módi Attila, Krasznamihályfalva