Imahét – Negyedik nap

BIBLIAI GONDOLATOK ÉS IMÁDSÁGOK AZ IMAHÉT NAPJAIRA

Negyedik nap – Szerda

Alapige: „És te, Betlehem…, semmiképpen sem vagy a legkisebb.” (Mt 2,6)
Bibliaolvasás: Mik 5,2–5a,7-8; Zsolt 23; 1Pt 2,21–25; Lk 12,32–40

A napkeleti bölcsek története általában karácsonykor kerül előtérbe. Jézus Krisztus születése kapcsán arról szoktunk beszélni, hogy ez a három napkeleti bölcs példakép lehet számunkra, hiszen sok akadályt legyőzve jutottak el a világ megváltójához, akiről azt írja a Szentírás, hogy „uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónja és királysága felett”. Ismerjük a történetet, hogy ezek a bölcsek utazásuk során eljutnak Jeruzsálembe, és Heródes palotájában keresik a zsidók királyát, aki megszületett. Ekkor még nem tudják, hogy az akkori világ egyik legkegyetlenebb királyához érkeztek, aki mindent megtett azért, hogy hatalmát senki ne vehesse el. Heródes, amikor megtudja a bölcsek jövetelének célját nyomban összehívja a nép írástudóit és a főpapot. Rövid időn belül, megtalálják Jézus Krisztus születésének helyét, hiszen 700 évvel azelőtt Mikeás próféta elmondott egy jövendölést, amelyben pontosan meghatározta a Messiás születésének helyét: „De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van.” (Mikeás 5,2) Betlehem egy kicsiny, jelentéktelen júdeai város volt. Ahogy a próféta mondja a legkisebb Júda nemzetségei között. Min-dezek ellenére Isten úgy határozott, hogy ebbe a jelentéktelen, kicsiny vársokába szülessen meg a világ megváltója. De ez nem minden! Ha az egész karácsonyi történetet figyelembe vesszük, akkor azt is látjuk, hogy Isten teljes mértékben másként gondolkozott Jézus születésével kapcsolatban, mint ahogy azt az emberi ész elgondolta volna. Jézus, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön, nem királyi palotába született, a világ hatalmasságai, a nagyok és dicsőségesek közzé, hanem egy egyszerű istállóba, szegény szülők gyermekeként. A kicsiny Betlehem, a jelentéktelen falucska, az egyszerű körülmények azt mutatják, hogy Isten tervében a jelentéktelen dolgok is hatalmas, világot átformáló szerepet játszhatnak.
Jó lenne, ha mi is emlékezetünkbe vésnénk, hogy a mi megváltónk és szabadítónk Betlehemben született. Mert ebben a rövid mondatban ott van az örömhír, hogy ha a mindenható Isten leereszkedett ilyen szegényes, jelentéktelen környezetbe, egy jelentéktelen város istállójába, akkor biztosak lehetünk abban, hogy ő leereszkedik hozzánk is. Még ha olyan szegényes az életünk, mint egy istálló, ha olyan jelentéktelennek, kicsinynek is tartjuk magunkat, mint Betlehem a fényes, dicsősé-ges Jeruzsálem mellett. Ő akkor is eljön hozzánk, és velünk marad egész életünkben. Ha Betlehemet nem vetette meg, akkor nem fog megvetni és elvetni bennünket sem.
Mikeás próféta jövendölése olyan volt a napkeleti bölcsek számá-ra, mint egy útjelző tábla. Ez az útjelző tábla nemcsak Betlehem felé, hanem sokkal inkább Jézus Krisztus felé vezette a vándorokat. Azt írja Máté evangélista: „És bemenvén a házba, ott találák a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván, tisztességet tőnek néki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki: aranyat, tömjént és mirhát.” (Máté 2,11)
Milyen jó, hogy vannak ilyen útjelző táblák ma is, amelyeket követve nemcsak a napkeleti bölcsek, hanem akár mi is eljuthatunk Jézus Krisztushoz. Sok áldott prófécia, számtalan igehely, drága ünnepeink vannak, amelyek Jézus felé mutatnak. Egy ilyen alkalom az imahét is. Egy csodálatos lehetőség arra, hogy a világ min-den táján élő keresztyén emberek a világ megváltója felé irányítsák a tekintetüket. Arra a Krisztusra, aki megszólítható az imádságban, akinek kiönthetjük szívünket, elpanaszolhatjuk bánatunkat, elmondhatjuk örömeinket. Arra a Krisztusra, akinél ajándékba kaphatjuk bűnbocsánatunkat, örök életünket. A napkeleti bölcsekkel együtt induljunk el mi is Betlehem felé, és közeledjünk Jézus Krisztushoz! Győzzünk le mi is minden elénk kerülő akadályt azzal a hittel: „aki mindvégig kitart, az üdvözül”! (Máté 24,13)

Imádság: Mennyei édes Atyánk, a Jézus Krisztus által! Hálatelt szívvel és imára kulcsolt kézzel állunk meg előtted ezen a mai napon. Áldunk és magasztalunk a te ígéreteidért és azok beteljesüléséért, igazmondásodért. Köszönjük, hogy pontosan úgy ahogyan megmondtad, elküldted a te egyszülött fiadat, a kicsiny, jelentéktelen Betlehembe, hogy Szabadítónkká és Megváltónkká legyen. Köszönjük, neked is Urunk, Jézus Krisztus, hogy te gazdag lévén szegénnyé lettél értünk, hogy mi a te szegénységed által meggazdagodjunk. Köszönjük, hogy a bölcsekkel együtt mi is elindulhatunk feléd, közeledhetünk hozzád és nálad mindent megtalálhatunk, ami az élethez és az örök élethez szükséges. Bocsáss meg azért, ha sokszor megállunk az úton, ha sokszor rossz irányba haladunk, levesszük a tekintetünket rólad. Add, hogy senki és semmi ne teríthessen el az útról, amely hozzád vezet. Add, hogy mi is le tudjunk borulni előtted és neked tudjuk adni nemcsak az aranyunkat, tömjénünket, mirhánkat, hanem sokkal inkább a szívünket, és egész életünket. Ámen.

Forró Csaba, Gencs