Imahét – Második nap

„Teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel.” (Ef 4,2)

Az isteni elhívatás egy új életformát jelent. Az apostol által kiemelt négy erény – az alázat, a szelídség, a türelem és a szeretet – mind kulcsfontosságú a szeretetteljes kapcsolatok ápolásában. Ha ezek hiányoznak belőlünk, az azt mutatja, hogy gond van az elhívatásunk megélésével. Hitünk nem puszta elmélet, hanem konkrét helyzetekben, egymáshoz való viszonyulásainkban megnyilvánuló krisztusi gondolkodás és magatartás.

Az alázat a keresztyénség egyik alapvető jellemvonása. Tisztában vagyok saját kicsinységemmel, ugyanakkor Isten nagyságával és az Ő hatalmas kegyelmével is. Nem tartom magamat másoknál többnek.

A szelídség nem gyengeség, hanem olyan erő, amely képes uralkodni önmagán. Nem a harag, nem az indulat vezérel, nem csapkodok, nem bántok. Jézusról is ezt olvassuk: „szelíd és alázatos szívű”.

A türelem hosszútűrés mások gyengeségeivel és hibáival szemben. Nem azonnali ítélkezést vagy haragot jelent, hanem kitartást: a türelmes ember nem adja fel, hanem képes várni.

A szeretet elhordozza a másikat. A tökéletes embereket nem kell elviselni, hiszen nekik nincs is mit megbocsátani – csakhogy tökéletes ember nincs. Ezért az egymás elfogadása és elviselése nélkülözhetetlen a szeretetben való egység fennmaradásához.

Vajon méltóak vagyunk Istentől kapott elhívatásunkhoz?

A hívő embereket, akiket Jézus Krisztus megmentett, keresztyéneknek nevezzük. Ők azok, akiket Krisztus határoz meg, és akik minden tekintetben Hozzá ragaszkodnak. Sokan hívják ma magukat keresztyénnek – de valóban azok vagyunk? Kapcsolatban vagyunk-e Vele mindennap? Vágyunk-e az Ő jelenlétére, szavára, vezetésére, erejére? Krisztusra mutat-e az életünk? Tetteink és szavaink megdicsőítik-e Őt?

Egy család esténként mindig együtt vacsorázott. Egyik este az ötéves kisfiú véletlenül felborított egy pohár vizet, ami eláztatta az asztalterítőt és az apja jegyzeteit. A levegő megfagyott egy pillanatra. Mindenki az apára nézett, aki fáradt volt, stresszes, és bizonyára nem örült a történteknek. De ő csak ennyit mondott:

– Nem baj, kicsim. Majd együtt feltöröljük. Előfordul.

A kisfiú arca felderült, az anya szeméből pedig kicsordultak a könnyek. Ez egy egyszerű, hétköznapi pillanat, amikor a felháborodás és a szeretetlenség helyett a szelídség, az alázat és a hosszútűrés került előtérbe. Mert a szeretet soha nem a hibát keresi, hanem a kapcsolatot őrzi. Ez az a szeretet, amelyről itt szó van. Erre segítsen bennünket a szeretet Istene! Ámen.

Drága Istenünk! A kitörés, a dölyfösség, a türelmetlenség és a szeretetlenség folyamatosan megosztja közösségeinket. Csak a Te Lelked tudja kimunkálni bennünk az alázat, a türelem, a szelídség és a szeretet gyümölcseit. Gyógyítsd be sebeinket, bocsátsd meg bűneinket, és hozz számunkra gyógyulást és megújulást! Te vagy a szeretet forrása, tölts be bennünket! Add, hogy Tőled kapott elhívatásunk megnyilvánuljon embertársainkkal való kapcsolatainkban! Ámen.

Gál Lídia Hajnal, Ákos