Imahét hetedik napja: Növekedés az egységben

Alapige: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők…” (Jn 15,5/a)
Bibliaolvasás: 1Kor 1:10-13, 3:21-23; Jn 17:20-23

Kedves Testvéreim! Ezen az imahéten emberi létünknek arra a nagyon fontos és mindannyiunk számára előbb-utóbb felteendő kérdésére kapunk választ, hogy mi a mi emberi életünk értelme és célja ezen a földön, mire teremtettünk, mi végett vagyunk mi itt? Aszerint, hogy ki mit gondol, sokféle válasz fogalmazható meg az említett kérdés vonatkozásában. Jézus egy a mindennapi életből vett képet használ fel hasonlatában, hogy feltáruljon a mindenkori tanítványai számára a keresztyén élet célja és Istentől való rendeltetése. Az emberi válaszok lehetnek érdekesek, változatosak, rendkívül színesek, egyszerűek vagy bonyolultak, számunkra szimpatikusak vagy kedvünk ellenére valóak, de tökéletesek sohasem. Sok ember élete értelmét az állandó munkálkodásban, a nagy hajtásban, a sok pénz keresésében gondolja, látja és véli megtalálni. Mikor ez az életforma betegség, öregség vagy más nem várt nyomorúság miatt lehetetlenné és tarthatatlanná válik, sokan nem tudják elfogadni a rosszra változott élethelyzetet, azt, hogy a nagy rohanásnak, a meggazdagodási vágynak, a fényűző életvitelnek vége van. Kár volt mindent alárendelni a pénzkeresetnek, a mammon imádatnak, a mulandó evilági életfelfogásnak, mert nem ez az embernek a fődolga ezen a világon. Az Isten kedve szerinti élet megélésére csak Jézus hiteles tanítása vezethet el. Mint min-den más fontos életkérdésünkre, melyekre mi kielégítő választ nem találhatunk, erre is csak Jézus adhat igazi választ, mert Neki minden beszéde „Ige-cselekedet”, élet és valóság. Igéi között csodálatosak az önmagáról szóló „én vagyok…” kijelentések, s ezek között a hatalmas erővel bíró mai igénk is: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők.” Igénk a Krisztusba hit által beoltott életünk gyümölcstermő erejének titkáról beszél. Krisztusba, mint igazi szőlőtőbe, gyökerezett keresztyén életünk teremhet csak sok és jó gyümölcsöket. Ő indít és segít cselekedni a jót hitből, a Szentlélek bennünk való munkálkodása által. A szőlőtő és szőlővesszők képe azt jelenti, hogy egymásban élve, Őbenne gyökerezve teremhetünk hitbeli, jóságos életgyümölcsöket. Nála nélkül, tőle elszakadva, róla letörve, lemetszve nincs igazi keresztyén-gyümölcsöző életünk, csak elfonnyadás, elhervadás, elszáradás, el(ki)égés, pusztulás. A Tőle elszakadt testies életgyakorlat halált és kárhozatot zúdít az emberre. Ezzel szemben Krisztusba, mint igazi szőlőtőbe oltott életünk feltartózhatatlanul termi az állandó jelenben a lélek gyümölcseit mint Krisztus szerinti jócselekedeteket. Van olyan ember is, aki úgy gondolja, hogy csak önmagáért él és önmaga javáért kell fáradoznia, s elfelejti, hogy közülünk senki sem élhet és senki sem halhat önmagának, ezért ha élünk az Úrnak élünk, s ha meghalunk az Úrnak halunk meg, azért akár éljünk akár haljunk mi nem a magunkéi, hanem az Úréi vagyunk. Van, aki csak annyit fog fel az egész létértelmezésből, s az élet céljáról, hogy a munkát kerülni kell, a terhet pedig másra kell tolni, ez azonban nemcsak illetlen, hanem kegyetlen és igazságtalan dolog is embertársainkkal szemben. Egyedül Ő, Jézus, az igazi szőlőtőke, s mi benne maradva mint élő szőlővesszők (termőágak) teremjük a sok és jó (cselekedeteket) gyümölcsöket Atyánk (szőlősgazda) örömére és embertársaink boldogítására. Ámen.

Irgalmas Istenünk, szerető, mennyei Atyánk, szent Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus által! Köszönjük, hogy nemcsak megteremtettél minket, hanem életünknek célt is adtál, hogy amint a szőlőtő és szőlővesszők egységben maradva élik hasznos gyümölcstermő életüket, úgy mi is Krisztusba oltatva és Őbenne maradva élhessük Vele a teljes életet. Cselekedjük azt, amiben neked, Atyánk, örömöd van, embertársaink javát és üdvét! Ámen.

Paniti Zoltán, Tasnádszántó