Imahét – Hetedik nap
Alapige: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Mt 28:19-20
Bibliaolvasás: Mik 7:18-19; Zsolt 51:1,7,10,12
A Máté evangéliuma 28. részében elhangzó igeverseket mindannyian ismerjük. A Jézus ajkáról a tanítványok irányába elhangzó igerész tartalmazza a keresztség szereztetési igéjét, valamint a nagy missziós parancsot: „Tegyetek tanítványokká minden népeket!”. Most a keresztség szereztetési igéjére fókuszálunk, és ezenbelül is arra a gondolatra, hogy az ő halálába és feltámadásába kereszteltetünk meg.
A keresztség amellett, hogy a Szentháromság nevében történik, erős szimbolikus jelleggel is bír: ahogy a víz elmossa a test
szennyét, úgy mossa el Jézus vére az ember bűnét. A keresztségben Krisztus halálába és feltámadásába kereszteltetünk meg. Ezt a gondolatot, mely alapvetően két részből áll, Pál a Római levél 6. részében fejti ki.
- Krisztus halálába kereszteltetünk meg. A régi embert azért feszítették Vele együtt a keresztre, hogy a bűn elpusztuljon, hogy ne szolgáljunk többé a bűnnek. Aki így meghalt, meg-
szabadult a bűntől. Az Úr halálába kereszteltetünk meg. Pál apostol
szerint ez azt jelenti, hogy meghaltunk a bűnnek. A bűn zsoldja a halál. A bűn egyenes következménye a halál, ha nem éltük át a megváltás csodáját. A bűn következménye nemcsak a halál, hanem a kárhozat is. A keresztségben az ő halálába kereszteltetünk meg. Ez azt jelenti, hogy meghaltunk a bűnnek. A bűn teste elpusztul és nem szolgálunk többé a bűnnek. Ha esetleg mégis megjelenik az ember életében, az balesetnek minősül, és az emberi természet gyarlóságának következménye. Erről ír a Heidelbergi Káté is, amikor az óember megöldökléséről beszél: bűneinket megbánjuk, azokat mindinkább gyűlöljük és kerüljük.
- Az ő feltámadásába kereszteltetünk meg. Az imaheti gondolat második részét szintén Pál bontja ki a Római levél 6. részében: „Ha meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni fogunk. A keresztség által ugyanis eltemettetünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.” A keresztség akkor nyeri el igazi értelmét, ha a keresztség után Krisztussal járunk új életben. Ha nemcsak a nyelvünk vallja Jézus Krisztust úrnak, de életünk és cselekedeteink is. Mi az új ember megelevenítése? – kérdezi a Heidelbergi Káté. Istenben való szívbéli öröm Krisztus által és az Isten akarata szerinti jócselekedetekben gyönyörködő szeretet.
Az ő feltámadásába kereszteltetünk meg. Aki átélte ennek a csodáját, annak az életében megjelennek a krisztusi élet jelei és gyümölcsei. Annak életében megjelenik a krisztusi indulat és a Lélek gyümölcsei: szeretet, öröm, békesség, stb. Vajon a mi életünkben megjelentek-e ezek a gyümölcsök? A mi életünkön meglátszik-e, hogy a feltámadott Krisztus jelen van az életünkben?
Pál apostol szavaival zárom e rövid igemagyarázatot, aki a Római levél 6. részében így buzdítja a keresztyéneket: „Azt tartjátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek Krisztus Jézusban”. Ámen.
Örökkévaló Istenünk, teremtő és gondviselő jó Atyánk a Jézus Krisztusban! Hálaadással borulunk le a te felséges színed előtt. Köszönjük, hogy a keresztségben a te gyermekeid lehetünk, és köszönjük, hogy a Jézus halálába és feltámadásába kereszteltettünk. Kérünk, segíts, hogy naponta meghalljunk a bűnnek. Segíts, hogy a test gonosz indulata ne uralkodjon rajtunk és bennünk. Szentlelked által segíts, hogy megszülessen bennünk az új ember, a Krisztus-képű, akiben megjelennek a krisztusi élet jellemvonásai. Ha Krisztussal együtt meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt élni fogunk a te színed előtt. Kérünk, hallgasd meg könyörgésünket a feltámadott Krisztusért! Ámen.
Kátai Tibor, Börvely