Imahét – hetedik nap

Alapige: „Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját.” Jób 5,16
Bibliaolvasás: Jób 5,11-16; Lk 1,46-55

Kedves testvéreim! Életünk során sokszor keresünk magyarázatot a világban történő igazságtalanságokra, kutatjuk azt, vajon, mi emberek, miért nem lehetünk egyenlőbbek, vajon miért nőnek ki nagyhatalmak, miért zsákmányolja, használja ki egyik ember a másikat, egyik ország a másikat, vagy a vezetők a népet? Miért van gazdag és szegény, miért nem segítik egymást az emberek és miért bántják ehelyett?

Olyan kérdések ezek, amelyekre a hatalomvágyó és bűnös természetünk adja meg a választ. Az embert a maga megromlott természete arra indítja, hogy egyre önzőbb legyen, és minél önzőbb az ember, annál jobban igyekszik kihasználni a másik jóhiszeműségét, jóindulatát.

Jób életét ismerjük, tudjuk a szenvedéseit, veszteségeit. A fent idézett igeszakasz egyik barátjának a beszéde hozzá, meglátogatja nyomorúságában és keresi a Jóbot ért csapások okát, miközben egészen általános igazságokig jut el. Az egyik legletisztultabb következtetése az, hogy az embernek a Mindenhatóba kell vetnie az ő reménységét. A kizsákmányolt szegény ember csakis Istenben talál megnyugvásra, a kizsákmányolók felett hatalma csak az Úrnak van.

Fejtsük ezt ki egy kicsit! Amikor szegény emberről beszélünk, a gondolataim rögtön két irányba indulnak el: van kizsákmányolt szegény, és van lusta szegény. Amikor az ember a saját restsége miatt nincstelen, az ágyából elmélkedve hiába vádaskodik és okol másokat, szintén hiába irigykedik azokra, akik szorgalmasan dolgoznak. Jób barátja, Elifáz nem ezekről beszél, hanem arról az esetről, amikor embereket vagy országokat szegénységbe, kilátástalanságokba taszítanak. Gondoljunk azokra az időkre, amikor a kommunizmus megalakulásakor leseperték a szorgalmas gazdák padlásait és elvették a terményüket, hogy önként mondjanak le a földjeikről, vagy nézzük meg azon gyarmatosított afrikai országok népeit, akiknek országában kibányásszák az altalajkincseket, elviszik tőlük, az embereket pedig hagyják éhen halni.

Lehet, hogy mire ez a kiadvány megjelenik, már Európában kisvállalkozók ezrei mennek csődbe és döbbenettel fogjuk mi is a kezünkben tartani a kifizethetetlen számlákat, szenvedőivé válva így a világpolitikának. Ilyen esetekre vonatkozik az igénk, ugyanis ezekben a helyzetekben a hívő ember egyetlen eszköze az, hogy Isten kezébe helyezi az ügyet, aki beavatkozhat a nagyhatalmak szándékaiba és megfordíthatja szándékukat. Ámen.

Urunk, köszönjük, hogy te a kegyelem, irgalom, szeretet és az igazság Istene vagy. Te ítéld meg az életünket és a világ összes emberének életét! Ne engedd, hogy mi ítélkezzünk egymás felett! Óvd a szegényt, az árvát, a kicsit, a gyengét, és általunk végezd munkádat! Tégy bennünket áldott eszközeiddé! Ámen.

Tőtős Beáta Margit, Hadad