Imahét – harmadik nap

Alapige: „Megjelentette neked, oh ember, mi legyen a jó, és mit kíván az Úr te tőled. Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.” Mikeás 6,8
Bibliaolvasás: Mikeás 6,6-8; Mk 10,17-31

Keresztyén testvéreim! Isten szava számunkra, egyesek számára kiapadhatatlan forrás, és mindig üzenettel, formáló jelleggel bír. Addig, amíg mi sok esetben emberi fecsegéseket, jól kitervelt gondolatformáló beszédeket vagy másoktól átvett szavakat hangoztatunk, addig azzal ellentétben Isten úgy szólítja meg az embert a maga hűségében, hogy senki se mondhassa: én nem hallottam róla! Nem is értem, miről beszél, kinek beszél! Isten olyan világos utasítást és vezetést adott az ő népének, amelyre ha hallgat – mint a mai ember is – akkor nem téveszt célirányt, és nem téved el. Gyönyörűen fogalmaz a vidéki származású Mikeás próféta, amikor azt mondja: „Megjelentette neked, oh ember…” Megjelentette, közölte veled Ő maga, hogy mi a jó, mi a helyes, mi az ő akarata szerinti. Elmondta már, hogy mire vigyázz, mire légy figyelmes. Akkor mégis miért nem így cselekszel? A kettészakadt országrészből, a tizenkét törzsből tíz már elbukott,
bekebelezte őket Asszíria. Te júdai két törzs: még mindig nem akarod meghallani hangom szavát?
Keresztyén testvéreim! Az Úr maga perel az ő népével, és ebben a perben azt kívánja, hogy felébredjenek, hogy megjobbítsák az utaikat, mint ahogyan a mában is ugyanaz a cél. Kettős út jellemzi a népet vezetőivel együtt. Egyik csoport újító módon az idegen népek kézzel fogható bálványisteneit kezdi tisztelni, megtelve hitetlenkedéssel, kételkedéssel saját Istene iránt. „A másoké szebb, jobb, a miénk csak romlásba sodor”. A másik csoport vak reménységgel őrzi hagyományként az áldozatok bemutatását. „Hiszen mi vagyunk a választott nép, semmi bajunk nem lehet, míg áldozattal Isten elé járulunk.” Mindkét út hatalmas csapdát rejt, mert Istennek nem ez kell. Istennek hűséges szív és tiszta életút kell, ezért három dolgot köt a szívükre, és a miénkre. Az első, hogy cselekedjük az igazságot. Igazságunk megmérése mindig az Ő törvényeibe való belenézéssel kezdődik. Ha nem ahhoz mérjük, akkor könnyen tévútra jutunk, és féligazság vagy hazugság lesz belőle. A második dolog, ami kedves előtte, az az indulat, ahogyan egymással bánunk. A mércén a legmagasabb pont: a szeretet. Ha ez munkálkodik bennünk, akkor leszünk megértők és irgalmasok egymással szemben. Azt mondta Isten, hogy szeretni kell az irgalmasságot. Végül, a harmadik dolog, amit Isten a szívünkre helyez, az alázat. Istennel járni, Rá figyelni, szavait meghallani, komolyan venni és cselekedni alázat nélkül nem lehet. Az Ő kívánalma az, hogy vele járjuk az alázatosság útját, és vele szemben gyakoroljuk ezt az alázatot. Nem mögötte, nem előtte, hanem egymás szemébe nézve. Lényeges dolog, hogy kinek tudunk, és hogyan tudunk mi egymás szemébe nézni. Van-e alázat a tekintetünkben Isten és emberek felé?
Keresztyén testvéreim! Isten úgy szerette, és úgy szereti ma is az Ő népét, minket, hogy szava által újra és újra éleszti az elménk, a szívünk, azért, hogy el ne vesszünk. Legyünk hálásak neki ezért! Ámen.

Hozzánk mindig közel álló Atyánk! Téged kérünk, hogy jobbítsd meg szívünket és az utainkat. Beismerjük előtted, hogy bizony könnyen eltévedünk. Hálás és alázatos az a szív, amely örömében és bánatában is a te törvényednek igazsága szerint igyekszik járni, és amelyik az ő szeretetéből fakadóan irgalmassággal, mások szeretetével van tele. Urunk, add, hogy mi is ilyenek legyünk! Adj nyitott fület Igéd hallására, és nyitott szívet annak befogadására! Az érettünk fára szegzett Fiadért kérünk, hallgasd meg imánk! Ámen.

Máthé Tünde, Érszentkirály