Imahét – Első nap

BIBLIAI GONDOLATOK ÉS IMÁDSÁGOK AZ IMAHÉT NAPJAIRA

Első nap – Vasárnap

Alapige: „Láttuk az ő csillagát napkeleten.” (Mt 2,2)
Bibliaolvasás: Zak 4,1–7; Zsolt 139,1–10; 2Tim 1,7–10; Jn 16,7–14

Kedves Testvérek! Ma a kirakatok, a figyelemfelkeltő reklámok világát éljük, amikor minél színesebb és hangosabb módon akarják az emberi érzékeket lenyűgözni, értékrendszerünkre, döntéseinkre hatni. Azon vesszük észre magunkat, hogy a hétköznapi dolgokra már oda sem figyelünk, szinte rutinszerűen végezzük. Ami pedig csendes, visszafogott, csak azok értékelik, akik maguk is azok.
Jézus világunkba érkezése egyszeri és megismételhetetlen
esemény volt, az Isten lehajló szeretete az őt megvető és lekicsinylő emberért. Ezt pedig olyannyira tudatni akarta a világgal, hogy emberi kéz által tenni nem képes jelenséget adott. A betlehemi csillag sok emberi tekintetet vonzott, bizonyára ezer magyarázatot adott rá az ember akkor is, és azóta is. Ám egy csapat bölcs tudta, hogy ez az a királyi „csillag”. „Láttuk az ő csillagát napkeleten”- mondták. Láttuk és most itt vagyunk a Királyt, a Messiást keressük, aki
szabadít, épít, helyreállít… Az égi jelenséggel az Atya tudatni akarta, hogy akit ő megígért az írások szerint, eljött. A világba jött, mert az sóvárogta megjelenését, és azért is, hogy legyőzze a sötétséget, helyette pedig csillagával, fényével világosságot gyújtson életünkbe. Nem elmúló időszakos fényeket, néha-néha fellobbanó tüzet, hanem világosságot, ami folyamatosan kiszorítja a pusztító, emésztő sötétséget. A napkeleti bölcsek fizikailag is tanúi lehettek a betlehemi csillag megjelenésének. Azért tették meg azt a hatalmas utat, hogy személyesen kifejezzék hódolatukat, imádják őt. Micsoda lelkület, áldozat, otthagyni mindent és útnak indulni, és micsoda megérkezés is. Mennyire eltörpül a mi áldozatunk az övéik mellett.
Minden alkalom, amikor az evangélium szól a gyülekezetben vagy otthon, az találkozás a Megváltóval. Micsoda lehetőség ez ma mindenkinek, ez az isteni közelség és közösség. Választani azt az egyet, ami nem rivaldafényben hirdeti magát, hanem csendesen, de erővel keres. Dönteni amellett, aki előbb szeretett mindennél, és imádni azt, aki mindent odaadott értünk. Ezt tesszük? Látjuk az ő csillagát felragyogni bennünk? Az ő keresztjét állni értünk? Ha nem kell a kinyújtott kéz, az ő közelsége, mert áldozattal jár, találunk más imádni valót és az fogja kitölteni, mérgezni az életünk. Ha azonban teljes szívvel kitartunk felragyog bennünk az ő csillaga és semmi sem lesz fontosabb ennél a világosságnál. Ámen.

Drága Urunk! Magasztalunk a meg nem érdemelt közelségedért, az életünkért, amit naponta megáldasz, amit kihoztál a kárhozatból, elveszett állapotból. Olyan jó tudni, hogy a kegyelem erős és mindenre elég, és olyan nagy fájdalom, amikor ezt visszauta-
sítják. Add, hogy minél többen elfogadják és értékesnek tartsák a te áldozatodat, szeretetedet, bűnbocsánatodat! Annyi tékozlás
folyik, de kérünk könyörülj rajtunk, hogy mi ne legyünk ennek részesei vagy elősegítői. Add, hogy a Lélek felvértezzen az evangéliummal és mások felemelését szolgáljuk! Olyan kevés a munkás és olyan sok az aratni való. Olyan sok szomorú, elkeseredett ember él céltalanul. Add, hogy merjünk rád mutatni, veled vigasztalni, a te utadra hívni! Kérünk, így erősíts minket! Köszönjük, hogy megszülettél értünk és vállaltad az emberi sorsot és azt is, hogy egy olyan utat készítettél, aminek végén ott vársz minket. Köszönjük Úr Jézus Krisztus, hogy élsz és uralkodsz, tied legyen a dicsőség! Ámen.

Balogh Enikő, Piskolt