Imahét – 7. nap

„Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?” Lk 10,36

Keresztyén testvéreim! A közmondás szerint: „Bajban ismerszik meg a jó barát!” Az ige alapján ez valóban így van. Jézusnak ez a válasz-kérdése visszavisz bennünket a kiindulóponthoz, ahhoz a kérdéshez, amiből tulajdonképpen kibontakozott az irgalmas samaritánus története. A törvénytudó ugyanis azt a kérdést tette fel, hogy „Ki az én felebarátom?”. Ez által a kérdés által nem azt szerette volna megtudni a Mestertől, hogy kit lehet felebarátnak nevezni, hanem azt, hogy kit nem, hogy ki az, aki kívül esik ezen a körön, más szóval, hogy kit nem kell szeretni. Azt gondolta, hogy a felebaráti szeretetnek, vagy úgy általában a szeretetnek határai vannak. A másik oldalról viszont Jézus sem bocsátkozik bele olyan általános, hangzatos és közhelyszerű kijelentésekbe, hogy minden ember a felebarátom. Hanem arra akarja felhívni a figyelmét az írástudónak – és persze nekünk is -, hogy az igazi kérdés nem az, hogy „Ki az én felebarátom?”, hanem az, hogy kinek vagyok én a felebarátja; vajon én felebarátja tudok-e lenni annak, aki rászorul, akiket az Úr az utamba sodor? Hiszen azt mondatja ki a törvénytudóval, hogy a tényleges segítség tesz felebaráttá.

„Mit gondolsz?” – tette fel a kérdést Jézus a törvénytudó embernek, és teszi fel nekünk is, ezen a mai napon. Mi vajon meglátjuk-e a segítségre szoruló, bajba jutott embertársunkat, és ha igen, segítünk-e neki? Vagy inkább eltakarjuk, becsukjuk a szemünket, elfordítjuk a fejünket, és közönbösen, fintorogva továbbállunk? Sokan azt gondolják, hogy a könyörületesség, az irgalmasság a gyengeség jele. Szerintem ez pont fordítva van. Sokkal könnyebb elfordulni, elmenekülni a másik embertől, és annak bajától, nyomorúságától. Pont ahhoz kell nagyobb erő, hogy odaforduljak a másik emberhez, hogy meglássam az ő helyzetét, közeledni tudjak hozzá, feladva a komfortzónát. Sokszor azokban fedezhetjük fel felebarátainkat, akikre talán sosem gondolnánk, akiknek talán a nevét vagy a származását sem akarjuk kiejteni a szánkon. De Jézus azért jött, hogy eltörölje a határokat, lebontsa a válaszfalakat, amelyek távol tartják egymástól az embereket. Azt tanította, hogy nemzetiségi és felekezeti hovatartozástól függetlenül bárki lehet felebarát, nemcsak a számunkra kedves ember, hanem egy idegen is. Engedelmeskedjünk Jézus Urunknak azzal, hogy szeretjük egymást, mint jó felebarátok, akár a bajban is. Ámen.

Mindenható, kegyelmes, jó Atyánk, Jézus Krisztusért! Megvalljuk bűnbánattal, hogy oly sokszor vagyunk személyválogatóak akkor, amikor arról van szó, hogy ki az én felebarátom, hogy kit kell szeretni. Sokszor még szeretni sem tudunk igazán, még ez is nehezünkre esik. Ezért kérünk Atyánk, tisztítsd meg a szemünket, hogy meglássuk a rászoruló embereket, tisztítsd meg a szívünket és a kezünket, hogy valóban tudjuk szeretni egymást kézzelfoghatóan. Adj Urunk olyan szeretetet, ami nemcsak hallatszik, hanem meg is látszik az életünkön! Kérünk, taníts minket, hogy ugyanaz az indulat legyen bennünk, ami a Te Szent Fiadban, Krisztus Jézusban is megvolt, aki megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, megalázta magát és engedelmes volt mindhalálig. Kérünk, hallgasd meg imánk az Ő nevéért! Ámen.

Vajda Szabolcs, Érdengeleg-Iriny-Mezőterem