Imahét – 6. nap

„Azután feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és gondját viselte.” Lk 10,34b

Az irgalmas samaritánus megtett miden tőle telhetőt, hogy a sebesült életben maradjon, felépüljön és meggyógyuljon, talpra álljon. Mindezt érdek nélkül, együttérzésből tette. Ezt megelőzte valami lényeges, meghatározó dolog: egy döntés. Mert a szeretet mindig döntés dolga. Mert mikor meglátta a magatehetetlen embert élet és halál között, könyörületességre indult a szíve, és elhatározta magában, hogy nem hagyja meghalni.

Az irgalom gyakorlása nemcsak érzelmi dolog, hanem erő és akarat, kitartás kérdése is. A legelső lépés a komfortzóna elhagyása, hagy megmozduljon ne csak a szív, hanem a kéz és a láb is. A segítő lemond a saját kényelméről, áldozatot hoz, embertársa érdekét a magáé elé helyezi. Egy samáriainak nehéz volt abban az időben és abban a helyzetben ilyen elhatározásra jutni, mert már neveltetésüknél fogva kölcsönös gyűlölettel viseltettek egymás iránt a samaritánusok és a zsidók. Először is ezt azt ellenszenvet kellett lelkében legyőznie.

Azok tudják igazán, akik magatehetetlen betegeket emelgetnek, hogy milyen nagy erőfeszítést igényel cipelni, felemelni őket. A samaritánusnak szinte emberfeletti erőt és találékonyságot adott a segíteni akarás és a szánalom. Ő maga gyalog tette meg az utat a saját öszvére mellett a legközelebbi vendégfogadóig. Ezenkívül még két nagyon fontos, értékes dolgot: időt és pénzt szánt embertársára, felebarátjára. E nélkül a család sem lehet család, gyülekezet sem lehet közösség, szeretet sem lehet valódi szeretet. A történetbeli samaritánusra Jézus ráruházza a maga tulajdonságait, jellemét. Légy te a mások felebarátja, ne azt kérdezd, hogy hol húzódik a szeretet határa, meddig érjen a kötelességed. Ne vitatkozz tövénytudó módjára, hanem irgalmasan cselekedj az elesettel, anélkül, hogy kényelmedre, saját biztonságodra vagy az ezzel járó költségekre gondolnál. Magától értetődő módon teszi azt, amit a szíve diktál. A  te házad is lehet olyan vendégfogadó ház, amely mindig nyitva van, ahová be lehet vinni a sebesültet. Szeretnéd-e ha a házad elkezdene igazán szolgálni, ha mindenki tudná, hogy ott mindig szeretettel fogadják, akármilyen állapotban van is a félholtra vert? Az Úrnak nagyon sok vendégfogadó házra volna szüksége minden faluban, minden útfélen.

Itt az irgalmasság nem pillanatnyi lelkesedés, hiszen a samaritánus mellett marad, utána is gondoskodik róla. Nagy késéssel tudja elintézni saját ügyeit, és amikor mindenképpen tovább kell mennie, előre fizet és persze utólag is. Azt mondja: valamit ezen felül ráköltesz, megadom neked. A kötelességeden felül, képességeden, idődön, pénzeden felül. Mered-e odaadni alsó ruhádat, amikor a felső ruhádat kérik? Alkalmi felbuzdulásra sokan készek, de tartósan, csendben, észrevétlen hűséggel gondoskodni nem. Nézz te is Jézusra, a mennyei samaritánusra, mert te is szabadításra és megváltásra szorult ember vagy, hogy aztán te magad is mások iránt irgalmass lehess. Először neked kell felépülnöd és megajándékozottá válnod és Krisztus szerint élned. Ámen.

Uram, tégy engem irgalmad eszközévé, könyörületessé, mert Te előbb könyörültél rajtam, felemeltél, megújítottál, véreddel megmostál és megváltottál. Hálát adok a Te gondoskodó kegyelmedért, szeretetedért. Adj nekünk látó szemet, meglátni a rászorulót, kezet, mely képes sebeket ápolni, lábakat, hogy megtaláljuk az üdvösség útját. Ámen.    

Szilágyi Gyöngyi, Érszakácsi