Imahét – 5. nap

„Odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat.” Lk 10,34a

A mai napi igerészben azt olvashatjuk az irgalmas samaritánusról, hogy amikor észrevette az összevert embert, akkor odament ahhoz, segített rajta, olajat és bort öntött sebeire, majd bekötötte azokat. Ez egy helyes, dicséretre méltó tett, Isten igéje szerint való cselekedet, amely jó érzéseket ébreszt bennünk. Érezzük, hogy így kell tennünk, ezt várja el tőlünk is a mi Urunk, hogy vegyük észre egymás baját, terhét, adott esetben álljunk meg, szakítsunk időt egymásra, segítsük egymást. Mennyire jellemez mindez már most engem? Vajon szánok elég időt másokra? Vajon észreveszem és segítem a másikat úgy, ahogy Krisztus tanítja? Vajon hányszor mulasztottam el a segítségnyújtást?

Ha van bennünk bűnbánat mulasztásainkért, azt most ez alkalommal is az Úr elé vihetjük, és kérhetjük a mi Urunk bocsánatát, hogy ne maradjunk bűneink nyomasztó állapotában. De nemcsak a bűnbánat szava lehet bennünk az irgalmas samaritánus jócselekedetére tekintve, hanem a hála érzése is. Imáinkban hálát adhatunk azokért, akik irányunkba voltak irgalmasok, akik rajtunk segítettek. De hála lehet bennünk azért is, ha mi tudtunk személy szerint segíteni valakin, ha az Úr rajtunk keresztül munkálkodhatott, ha szeretetének ereje a mi tetteinken keresztül igazolódhatott.

Annak érdekében, hogy a jövőben is tudjunk az Úr szava szerint cselekedni, szintén kérnünk kell az Urat, hogy formálja a szívűnket. Miért szükséges kérni, hogy formálja a szívűnket? Azért, mert az ilyen irgalmas tettek, mint amit a példázatbeli samaritánus véghezvitt, a szívben dőlnek el.

Ha a szívem az Úr hatalma és Szentlelkének vezetése alatt van, akkor nem marad kemény és elutasító az emberi szenvedések láttán, akkor a szívünk nem engedi, hogy fejünket elfordítsuk a szükségben lévőtől, nem engedi, hogy fülünkkel ne halljuk meg a jajszót, hanem éppen ellenkezőleg, arra indít, hogy a nehézségeket látva megálljunk, a bűnökkel szemben harcoljunk, az emberi fájdalmakat enyhítsük és egymás terhét könnyebbítsük.

Imahetünk csendjében az Úr ma is megszólít Igéje által, utat és feladatot bíz reánk, kérjük Őt, hogy megtett életutunk, mindennapi életünk tükrözze Krisztus Urunknak irgalmát, ahogy az Ige tanítja: ,,Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és viszont nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fát gyümölcséről lehet megismerni… A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt” (Lk 6, 43-45). Ámen.

Kegyelmes, mennyei Atyám! Kezeimet imára kulcsolva hálát adok neked irgalmadért és szeretetedért, amivel mindeddig körülvettél. Ugyanakkor most is könyörgök, légy irgalmas hozzám! Igéd fényében látom bűnösségemet, mulasztásaim miatt vádol lelkiismeretem, ugyanakkor bizalommal kérlek, te formáld bűnös szívemet, hiszen te meg tudod cselekedni, hogy új szívet teremts bennem Fiad érdeméért. Szeretnék a te neved dicsőségére élni, életemmel a te irgalmadról és szeretetedről bizonyságot tenni. Köszönöm mindazt, amit eddig megadtál számomra, köszönöm mindazoknak a szeretetét, akiket eddig segítségemre küldtél. Köszönöm azt is Uram, amit eddig meg tudtam tenni eszközödként neved dicsőségére. Kérlek téged, te vezess és te segíts továbbra is! Ámen.

Szabó Sándor, Szilágypér