Hol Isten, ott szükség nincsen

„Azután elkészítette Becalél a ládát akáciafából, amely két és fél könyök széles és másfél könyök magas volt.” (2Móz 37,1)

Hova lett? Most épp hol van? Nagyon sok embernek izgatja ma is a fantáziáját a zsidók frigyládájnak sorsa. A frigyláda az a szent láda, melyet az Ószövetség elbeszélése szerint Mózes a pusztában készíttetett. Ebben őrizték a két kőtáblát, amelyre a Tízparancsolat volt felírva, emlékeztetőül mannát és Áron kivirágzott vesszejét tették bele. A frigyládát az izraeliták mindig az Isten jelenléte tanúságának tekintették és Salamon templomának legbelső helyiségében, a „szentek szentjében” őrizték, ahová a főpapnak is csak egyszer egy esztendőben volt szabad belépnie. Ez volt a végleges helye Kr.e. 587-ig, a város első elpusztításáig. A Makkabaeusok II. könyvének elbeszélése szerint Jeremiás próféta még az első templom elpusztulása előtt elrejtette. Más források szerint miután a babiloni seregek lerombolták a templomot, és a kincseit Babilonba vitték, a frigyládának nyoma veszett. Bármi is történt vele, az tény, hogy óriási értéket jelentett a zsidóság számára, mivel benne volt a Tízparancsolat két kőtáblája, és ahol az ott volt, ott Isten is jelen volt.

Nekünk most lehet nem egy ládában, de bizonyára mindannyiunknak az otthonában van egy olyan kincs, amit mi is ugyanolyan féltve őrzünk, mint annakidején a zsidók a frigyládát. Ez nem más, mint a BIBLIÁNK. Hány olyan régi fényképet láttunk már, ahol egy-egy idős ember Szentírással a kezében fotózkodott. Hány olyan idős házába tértünk már be, ahol az asztalon mindig ott volt vagy van még ma is a nyitott Biblia. Ezek mind arról árulkodnak, hogy a mi a házunkban, a mi szívünkben is ott van egy drága kincs, amit mi is féltve őrzünk: Isten szent igéje. Ahol ott a Biblia, ott Isten is jelen van. Ezen a héten -de életünk minden egyes napján is- mosolyogtassa meg lelkünket az a házi áldás, amit az 1960-as évek közepéig sok házban ott volt. Addig, amíg a színes falfestés, tapéta, modern lakberendezés kiszorította az ilyen, lelket pallérozó képeket, falvédőket, a családok őseinek bekeretezett fényképeit, és talán sok helyen még a Bibliát is:

„Hol hit, ott szeretet,

Holt szeretet, ott béke,

Hol béke, ott áldás,

Hol áldás, ott Isten,

Hol Isten, ott szükség nincsen.”

Ámen.

 

Uram, házam legértékesebb kincse a Szentírás. Ebből kapok fényt, amikor körülöttem a gondok és aggodalmak mindent elsötétítenek. Ebből kapok életet jelentő forrást, mely sokszor oltja lelki szomjamat. Tudom: hol Isten, ott szükség nincsen. Köszönöm, hogy mindig velem vagy és féltő szeretetedben örökké őrzöl Atyám. Ámen.

 

Sebestyén Elek Előd