Hazatérés

„A Júda tartományából valók közül ezek tértek haza a száműzetésből…, visszatérhettek Jeruzsálembe és Júdába, ki-ki a maga városába. (Ezsdrás 2,1)

Az elmúlt héten a halottak napja miatt sokan tértek haza szülőfalujukba vagy városukba. Voltak, akik nemcsak pár tíz, hanem pár száz kilométert tettek meg azért, hogy leróják kegyeletüket szerettük sírjánál.

A babilóniai fogságban levő zsidók is útnak indultak, hogy visszatérjenek szülőföldjükre, nemcsak néhány napra, hanem véglegesen. Kr. e. 597-ben Nabukodonozor a zsidó királyi udvart, más előkelőket és mesterembereket, mintegy tízezer embert vitetett Babilonba. Jeruzsálem Kr. e. 587-ben történt eleste és a templom lerombolása után a deportálás folytatódott. Mintegy 50 évvel később pedig Cirusz perzsa király legyőzte Nabunaid, utolsó babiloni királyt és visszabocsátotta a zsidókat Palesztinába. Megengedte nekik, hogy templomukat újra felépítsék. Isten cselekszik itt, Cirusz csupán eszköz, akit az Úr választott ki, hogy véget vessen általa a fogságnak, amit ő hozott népére, s aminek végét a próféták által előre megígérte.

A választott népnek óriási öröm és élmény lehetett a hazatérés őseik földjére. Tamási Áron így ír a szülöföld szertetetéről:  „Az ember a szíve mélyén örökké oda való, ahol született.” Számodra mit jelent hazatérni? Neked mit jelent a szülőfölded?  Ámen!

Teremtő Istenünk, alázattal köszönjük meg neked, hogy azon a vidéken élhetünk, melynek rögös földjét őseink dolgozták. Taníts minket megbecsülni, megművelni és tiszta szívvel szeretni szülőföldünket! Ámen!

Sebestyén Elek Előd