Gondoskodás

„Gondolj rám, Uram, amikor megkegyelmezel népednek, gondoskodj rólam!” (Zsoltárok 106,4)

A legtöbb szülő igyekszik maximálisan gondoskodni a gyermekéről. Gyermeke iránti gondoskodása megnyilvánulhat fizikai vagy érzelmi szinten. Gondoskodik gyermeke egészségének megőrzéséről, ruházatáról, iskoláztatásától. Védi a fizikai és lelki veszélyektől. Türelmet, támogatást és szeretet tanúsít iránta. A gyermek ebből érzi, hogy számíthat a szüleire. Mellettük biztonságban van.

A mi mennyei atyánk is gondoskodik rólunk. Még akkor is, ha sokszor nem így látjuk ezt, vagy kételkedünk benne. Izrael népe is Egyiptomból való kivonulása során többször bizalmatlanul fordult Isten felé. Akkor is, amikor a Vörös-tenger partján a szabadulás csodája készült megtörténni. A hit helyett engedetlenség jellemezte őket. Ennek ellenére Isten nem fordult el tőlük. Hűsége és szeretete arra indította, hogy megmentse népét. Parancsára a tenger utat nyitott, és a menekülők száraz lábbal keltek át rajta. Üldözőik viszont odavesztek a visszatérő vízben. Ez a történet nemcsak egy drámai szabadulásról szól, hanem arról is, hogy Isten még a hitetlenség idején is gondoskodik az övéiről. Hűsége nem a nép viselkedésétől függ, hanem saját szeretetéből fakad.

Isten szeret téged. Vigyáz rád. Imádkozd te is: Gondolj rám, Uram, kegyelmezz nekem és gondoskodj rólam! Ámen.

Sebestyén Elek Előd