Gedeon jelet kér

„Ha elnyertem jóindulatodat, adj nekem egy jelet, hogy valóban te vagy az, aki velem beszél!” (Bírák 6,17)

Gedeon jelet kért az Úrtól, mert semmiképpen sem akarta elhinni, hogy pont ő az, aki kiszabadíthatná Izrálet a midiániták kezéből. Az ő nemzetsége volt a leggyengébb Manasséban, a szülei házában pedig ő volt a legfiatalabb. Húsáldozatot készített elő. Az Úr angyala kinyújtotta a kezében levő botot, a sziklából tűz csapott ki, ami megemésztette a húst és a kovásztalan kenyeret. Gedeon ekkor megijedt, mert mostmár meggyőződött arról, hogy valóban az Úr angyalával találkozott.

Talán sokszor mi is jelet kérünk az Úrtól. Talán mi is sokszor kételkedünk abban, hogy pont velünk lenne az Úrnak valamilyen hatalmas célja. Lehet mi is valami hasonlót mondunk: én vagyok a legkisebb, nincs nekem sem olyan erőm, sem olyan hatalmam, sem olyan tudásom, hogy pont én lennék az, akit az Úr valamilyen fontos feladattal bízna meg. Mondhatod azt, hogy te még túl fiatal vagy, te most épp túl elfoglalt vagy, vagy éppen túl öreg vagy. Isten mindannyiunkat odaállít a magunk őrhelyére, ahol feladattal bíz meg. Lehet az a feladatod, hogy most vegyél részt az ifjúsági bibliaórákon. Lehet az, hogy a családod elvidd a templomba és megtanítsd imádkozni a gyermekeid. Lehet az, hogy meggyengült idős kezed imára kulcsold és könyörgésedben vidd az Úr elé szeretteid. Lehet az, hogy mások előtt is megnyisd a hit kapuját és Jézushoz vezess embereket. Ha az Úr feladattal bíz meg téged, akkor Ő erőt is ad annak az elvégzéséhez. Ámen.

Mindenható Istenünk, sokszor talán a mi szívünk is kétellyel van tele. Megijedünk a ránk váró feladatoktól. Talán jeleket is kérünk, hogy meggyőződjünk valóban velünk vagy-e. Hálásak vagyunk neked, hogy velünk is terved van. Köszönjük, hogy te sohasem hagysz magunkra! Ámen.

Sebestyén Elek Előd