Erő
Imahét: ötödik nap
Téma: Erő – Kenyértörés és utazás
Alapige: „Addig pedig, míg nappal lenne, inti vala Pál mindnyájokat, hogy egyenek, mondván: Ma tizennegyedik napja, mióta folyton étlen várakoztok, semmit sem véve magatokhoz. Azért intelek benneteket, hogy egyetek, mert ez a ti javatokra szolgál. Mert közületek senkinek sem esik le egy hajszál a fejéről. Mikor pedig ezeket mondá, és kenyeret vőn kezébe, hálákat ada Istennek mindnyájok előtt, és megtörvén, kezde enni. Felbátorodván pedig mindnyájan, szintén vevének magukhoz táplálékot.” (ApCsel 27:33-36) Bibliaolvasás: Zsoltárok 77, Márk 6:30-44
Szeretett testvéreim a Krisztus Jézusban! Nagyon jól ismerjük Pál Apostol megtérésének történetét, amint a damaszkuszi úton, bosszútól lihegve, a főpapi megbízással a kezében, újra keresztyéneket akar börtönbe juttatni vagy megölni. Itt szólítja meg a mi Urunk Jézus Krisztus és kérdezi meg: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” És a múló vakságból felépülve immár Paulusz, azaz Pál lesz, amiről Fesztusz és Agrippa király előtt bizonyságot is tesz, és nem is tudják ezért elítélni. Az Úr nagy terveket bíz rá, mert a római császár előtt is bizonyságot kell tennie, és azokkal is megismertetni Krisztus hatalmát. Miránk is feladatot bíz az Úr Isten, csak sokszor nem értjük, nem halljuk. Te észrevetted, meghallottad már, hogy neked milyen feladatot adott az Úr Jézus? Sokszor annyira elfoglal bennünket az élet, hogy nem halljuk, nem értjük. Hányszor hívogat, keres, harangszóval, igével, szeretettel, híveivel. De sajnos sokan nem értik.
Pálnak Rómába kell mennie hajóval, átszállással, viharban az akkori nehéz körülmények között. A viharos, hánykolódó tengeren mindenki az életéért küzd. Sokszor ilyen a mi hányódott életünk. Viharos és már-már úgy vagyunk, mint egyik legszebb énekünkben is írva van: „Hullámok, ha rémítenek, mérhetetlen víz felett, s a habok közt szíved remeg, hogy sírod is ott leled”. Akárcsak a tanítványok a csónakban az alvó Krisztus mellett. Az Istennek angyala, aki Pál mellé áll, megjelenve neki, tájékoztatja, hogy a császár elé kell állnia, és azokat, akik vele utaznak a hajón, ajándékba adja. Mellettünk is ilyen ajándékba kapott lelkek vannak: a családunk, a társunk, a gyermekeink, unokáink, közösségünk, gyülekezetünk. Pál nem akarta, hogy egy is elvesszen közülük. Az út elején tudta, hogy mi vár rájuk, de nem tehetett semmit ellene, de az úton mindvégig megmaradt Krisztus hűséges szolgájának. Lehet, hogy sikeres az életed, lehet, hogy úgy érzed, elsüllyed az életed hajója, de egy dologban mindig bíznunk kell, hogy Krisztus velünk van. A vele utazók már 14 napja nem ettek, fáradtak voltak, kimerültek testben és lélekben is. Ő tudta és vallotta, hogy bármilyen nagy legyen a veszély vagy kísértés az életünkben, az Ő akarata nélkül még csak egy hajszál sem eshetik le a fejünkről. S ott a legnagyobb veszélyben és a háborgó tengeren Pál kenyeret vesz a kezébe, hálákat adva, megtörte és evett, és a többieket is erre bátorította. Minket is meg akar erősíteni a jövőbeli kihívások, elvégzendő feladataink előtt, hogy éljünk a Krisztus ajándékával, az úrvacsora sákramentumával, mert ebből felettébb nagy erőt meríthetünk Krisztussal és Krisztusért az úton. Ő vezessen, erősítsen bennünket! Ámen.
Imádság: Mindenható Szent Istenünk az Úr Jézus Krisztusban! Hálás szívvel köszönjük meg a nekünk kínált alkalmat, az igét, a tanítást, az együttlétet. Tudjuk mi is gyengék vagyunk. Nem mindig hallunk és nem mindig követünk téged. Segíts minket, hogy az életünk bármely helyzetében figyelhessünk reád és értsünk téged. Segíts tehát, hogy rád figyeljünk, és bocsánatot áldást nyerjünk. Vigyázz ránk, vezess minket! A ránk bízott szeretteinket, gyülekezeteinket. Te légy vigyázója a betegeknek, árváknak, özvegyeknek, áldott orvosa a gyógyulni vágyóknak. Te légy megtartója családjainknak, szeretteinknek, gyülekezetüknek! Álld meg anyaszentegyházunkat, előljáróinkat, hogy ott lehessünk mellettük, osztozni tudjunk az Ő testében és lelkében, s azáltal hitet, erőt nyerhessünk. Az Ő nevében kérünk, hallgass meg minket! Ámen.
Nagy Sándor, Lele