Éhínség Samáriában

„Nagy éhínség támadt Samáriában…” (2Kir 6,25)

Eddig csak egy-két guberáló embert láttam a városi kukák körül, az utóbbi időben azonban nem lehet úgy elmenni mellettük, hogy valaki a szemét között ne turkálna és keresne valami használhatót. Nemcsak romák, magyarok is vannak közöttük. Az egyre csak emelkedő áraknak máris tapasztalható a következménye.

Samáriában is nagy éhínség támadt. Sokkal drasztikusabb, mint amit mi valaha átéltünk. A hétéves éhínség megviselte az egész országot, de különösen súlyos volt a helyzet a fővárosban, Samáriában. Elkeseredett helyzetüket mutatja egy asszony kiáltása a várfalon járó királyhoz: hósicáh, szabadíts meg, segíts meg! A király szívtelenül hangzó válasza lélektanilag könnyen érthető. Az beszél így, aki szeretne segíteni, de tehetetlen, mert nincs rá lehetősége. Ha Isten nem segít, hogyan és honnan segíthetne ő, a király? Üres szérűkről és üres sajtókból nem adhat semmit.

Ma is Isten az, aki segíthet. Ő az, aki megáldhatja földjeink termését, megvédheti azokat a természeti csapásoktól. Ő az, aki békét teremthet a világban, és józan gondolkodással áldja meg azokat, akik döntéseket hoznak a gazdasági helyzetünkről. Ámen!

Uram, ma a nélkülöző embereket visszük imádságban teeléd. Kérünk, te rendeld ki minden ember számára a mindennapi testi és lelki táplálékot! Ámen!

Sebestyén Elek Előd