Csend

„Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet.” (Zsoltárok 62,6)

Az elmúlt napokban Nagykároly egy részén külső hiba miatt néhány órára megszűnt a kábeltévé szolgáltatás. Nem történt nagy katasztrófa, de mégis kitört az elégedetlenség. Nem lehetett megnézni a kedvenc műsort a tévében. Az utcára kilépve az emberek zúgolódását hallottam. Pedig csak ideiglenes hibáról volt szó.

A mindennapok tele vannak olyan nemvárt eseményekkel, amelyek kimozdíthatnak minket a megszokott kényelműnkből. Ami teljesen természetes volt az egyik pillanatban, az a másikra elveszhet, űrt hagyva maga után. A világ tele van aggodalmakkal, zajjal és rohanással. A megszokott kényelmünk elvesztése, a mindennapi teendők, a társadalmi elvárások, a munkahelyi nyomás, a személyes problémák mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a lelkünk egyre inkább nyughatatlan legyen. Ilyen körülmények között hívja fel a zsoltáros a figyelmünket, hogy csak Isten jelenléte az, ami igazán képes megnyugtatni a lelkünket.

A valódi pihenés, a valódi csend nem a körülményekben, hanem Isten közelségében van.

„Tőle kapok reménységet” – olvashatjuk. Gyakran érezzük úgy, hogy nincs remény, hogy a jövő sötét, hogy semmi sem fog változni. Azonban Isten szava más, mert ő nemcsak a jelen pillanataiban van velünk. Ő az, aki a jövőnket is a kezében tartja. Ez a reménység, amely megőriz bennünket a nehézségek közepette. Ő az, aki a lelkünket megnyugtatja, aki a szívünket erősíti, és aki irányítja lépteinket. Ámen.

Békesség Fejedelme, köszönjük neked a mindennapi csendet és reményt. Kérünk, segíts, hogy minden nehézség és zaj közepette is benned találjunk nyugalmat! Ámen.

Sebestyén Elek Előd