Bizalom

„Akik félitek az Urat, az Úrban bízzatok! Segítségetek és pajzsotok ő.” (Zsoltárok 115,11)

Ki az, akiben megbízunk? Van-e valaki? Megbízhatunk-e egyáltalán másokban? Bízunk-e Istenben? A bizalom nagyon fontos az életünkben.

Az istentiszteletet vezető pap három csoportot szólít fel arra, hogy bízzanak az Úrban. Először Izráelt említi. Ez a lehető legtágabb fogalom Isten népe egészének kifejezésére. Másodjára Áron házát említi. Ez a papokat jelenti. Harmadjára pedig az Urat félőket. Azokat, akik ténylegesen jelen vannak az istentiszteleten. Őket szólítja fel az Istenben való bizakodásra. A liturgiában különösen is helye van az intésnek. A héber szöveg imperatívuszokat tartalmaz: bízzál, bízzatok.

Bízzunk, de kiben? Ahogy az évek telnek egyre csak bővül azoknak az embereknek a száma, akikben csalódunk. Még azokban is, akikben feltétel nélkül megbíztunk. Talán nem véletlenül olvassuk a Szentírásból, hogy akik az Urat félik, azok az Úrban bízzanak. Ő mindenkinek segítsége és pajzsa. Benne bízzunk! Ámen.

Sebestyén Elek Előd

Senkiben sem bízhatom teljességgel, aki bajaimban alkalmasabb segítséget nyújthatna, csak egyedül tebenned, én Istenem.

Te vagy reményem, bizodalmam, te vigasztalóm, hozzám mindenben leghűségesebb.

Mindenki magával törődik, te csak az én üdvösségemre és előmenetelemre figyelsz, és mindent az én javamra fordítasz… Mert nem használ a sok barát, nem segíthetnek az erős segítők, okos tanácsadók sem adhatnak értékes tanácsot, a tudósok könyvei vigasztalást, semmi drága holmi szabadulást nem szerezhet, sem eldugott és kies hely meg nem oltalmazhat, ha te magad nem leszel mellettem, ha nem segítesz, erősítesz, vigasztalsz, oktatsz és védelmezel. Ámen.

Kempis Tamás