Az Úr az én kőszálam
„Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat.” (Zsoltárok 18,3a)
A várak mostanra már turisztikai látványossággá váltak. Régen azonban nagyon fontos funkciójuk volt: oltalmat nyújtottak az ellenséges támadások idején.
Gyakran kerülünk olyan élethelyzetbe, amikor mi is oltalmat keresünk. Hová menekülünk ilyenkor?
Dávid szívében mély hitet és bizalmat érzett az Úr iránt. Úgy látta, hogy Isten nem csupán egy egyszerű menedék vagy védelem, hanem sokkal több annál. Ő a kőszál, amibe erősen kapaszkodhatott, amikor az élet viharai fenyegetően közelítettek. Isten olyan biztos alapot jelentett számára, amelyre mindig támaszkodhatott.
Dávid megemlíti, hogy az Úr a vára. A vár olyan hely, ahol biztonságban vagyunk, ahol ellenségeink támadásaitól elrejtőzhetünk. Isten a biztonság sziklaszilárd várát jelenti, ahová menekülhetünk, amikor az élet nehézségei körülvesznek bennünket. Ő olyan erős védőfalat nyújt számunkra, amelyen senki sem tud áthatolni.
Emellett az Úr Dávid megmentője is volt. Az életben gyakran találkozunk veszélyekkel, kísértésekkel és nehézségekkel. Dávid felismerte, hogy csak az Úr lehet a valódi megmentője, aki kiveheti őt a bajokból és az élet zűrzavarából. Isten ereje és kegyelme által Dávid megmentést talált minden helyzetben.
Keresztyén testvérem, az Úr ma is ugyanaz a megbízható kőszál, vár és megmentő, akihez Dávid annakidején folyamodott. Amikor az élet viharai tombolnak, amikor nehézségek és kihívások állnak előtted, emlékezz erre a biztató igére! Oltalmat találhatsz az Úrban, és bátran támaszkodhatsz rá, mint az életed sziklaszilárd alapjára. Ő az Isten, aki soha nem változik, aki mindig melletted van, és aki soha nem hagy el téged. Ámen.
Atyám, benned bízom, teeléd teszem minden aggodalmamat és terhemet. Tudom, hogy melletted mindig biztonságban vagyok. Köszönöm, hogy te fogod kezem és tartasz meg engem az élet örömeiben és viharaiban egyaránt. Ámen.
Sebestyén Elek Előd