Az én karácsonyom

„Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lk 2,11)

Karácsony van. A te karácsonyod. Az én karácsonyom. A Jézus karácsonya. Legfőbbképpen az övé. Róla írja a szentíró: „üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus”. Ő áll ennek az ünnepnek a középpontjában. Csak mi sokszor félre tesszük ezt a tényt. Ezért nem is lesz szép a karácsonyunk. „Az én karácsonyomra” vágyunk, aminek mi vagyunk a főszereplői. Ami akkor szép, ha olyan, amilyennek mi elvárjuk. Ha együtt van a család. Ha finom falatok kerülnek az asztalra. Ha szépen díszített a fenyőfánk. De ezeknek a feltételeknek a teljesülésétől még üres marad a karácsonyunk. Karácsony ott van, ahol megszületik az üdvözítő. Ahol nem számít ki van mellettem, mi van az asztalomon vagy hogy hol vagyok, hanem az számít, hogy Jézussal vagyok és az ő születését ünnepelem.

A Messiás több mint kétezer évvel ezelőtt megszületett a názáreti Betlehemben. Sok minden megváltozott azóta, nagyon sokat fejlődött a világ. Ám van, ami azóta sem változott. Az embereknek ugyanúgy megvoltak a maguk keresztjei, mint most nekünk. Voltak akkor is, akik éheztek, akik betegek voltak, akik gyászt hordoztak, akik háborúztak, akik elnyomás alatt éltek. Ezek az emberek szabadítóra vártak. Messiásra, aki megváltást hoz nekik ebből az állapotból. Nekünk is rá van szükségünk, aki nemcsak ezekből, hanem a bűneinkből is megvált minket. Miért pont tőle várhatjuk ezt a megváltást? Erre a Heidelbergi Káté 29. kérdés-felelete válaszol: „Azért, mert ő szabadít meg bűneinktől, és mert üdvösséget másnál sem keresni nem kell, sem találni nem lehet.”

Karácsony van. Ennek a karácsonynak nem mi vagyunk a főszereplői, nem a családunk tagjai, hanem egyedül Krisztus, az üdvözítő! Őt hívd be az otthonodba, hogy igazi és szép karácsonyod legyen! Ámen!

Drága Megváltóm! Köszönöm, hogy közénk jöttél, emberré születtél! Köszönöm, hogy te üdvözítesz minket! Szenteld meg ma mindenki ünnepét! Hozz szeretet és békét ebbe a világba! Ámen!

Sebestyén Elek Előd