Az elveszett megkeresése

„Egyszer elvesztek Kísnek, Saul apjának a szamarai. Kís ezt mondta a fiának, Saulnak: Végy magad mellé egy legényt, indulj útnak, és keresd meg a szamarakat!” (1Sám 9,3)

A legtöbb embernek úgy indul az élete, hogy megvan mindene. Kisgyermekként ott voltak mellettünk a szüleink, vigyáztak ránk, szerettek minket. Lehet sokszor panaszkodtunk, de egzisztenciálisan is megvolt mindenünk, amire igazán szükségünk volt. Volt hol lakjunk, volt mibe öltözködnünk, volt mit ennünk, volt hova iskolába járjunk. Aztán telni kezdtek az évek. Az évek során pedig sok mindent mi is elveszítettünk. Van aki a fiatalságát, van aki az egészségét, van aki egy-egy számára nagyon fontos családtagot, van aki az álmait, és így tovább.

Kísnek amikor elvesztek a szamarai, elküldte a fiát, hogy megkeresse az elveszett vagyont. Nem egyedül indította útnak, hiszen egyedül keresni nehéz. Kell egy társ, aki ott van mellettünk. Együtt könnyebb megtalálni azt, ami hiányzik az életünkből. Sokan ezt a társat nem valakiben, hanem valamiben igyekeznek megkeresni: alkoholban, drogban, szexben, szerencsejátékban, karrierben, gazdagságban, hatalomban. Pedig nekünk is egy hűséges társra van szükségünk, akivel megtalálhatjuk a lelki békénket, akivel megtalálhatjuk minden élethelyzetben a legjobb megoldást. Nekünk Istenre van szükségünk, aki megfogja a kezünket, aki mindig mellettünk marad, olyankor is, amikor sok mindenki már elhagyott bennünket. Kedves Olvasó, azt kívánom, hogy az Úr legyen veled ezen a héten és életed minden egyes napján. Vele találd meg azt, ami elveszett az életedből! Ámen.

Gondviselő Jóatyám, köszönöm, hogy te sohasem hagysz el. Fogod a kezem, ha eltévednék. Mindig a szeretet és béke ösvényén vezetsz engem, ahol megtalálhatom azt, ami igazán fontos. Ámen.

Sebestyén Elek Előd