Átélt csodák

„Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire.” (1Krón 16,12)

Keresztyén testvérem! Melyek azok az emlékek, amiket sohasem felejtesz el, amiket magaddal viszel? Ahogy telnek az évek, bizonyára sok mindent mi is elfelejtünk. Furcsálljuk az időseket, akiknek mindig az jut eszükbe, ami régen történt, és lehet elérkezik a nap, amikor mi is arról mesélünk majd és azt ismételjük mindig, ami fiatal korunkban történt velünk.

Sok emléket cipelünk magunkkal: kellemeseket és kellemetleneket egyaránt. Emlékeket, melyek örökre a szívünkbe vésődtek. Ma a sok emlék között, szeretném ha azok jutnának eszedbe, melyek Istenhez, az imádkozáshoz, a templomhoz, az egyházhoz kötnek téged. Vannak ilyen emlékeid?

Az ige arra hívja fel a figyelmünket, hogy emlékezzünk Isten csodatetteire. Eszünkbe jutnak-e ezek? Eszünkbe jut-e az, hogy Isten sokszor odaállt mellénk, megáldott valakivel vagy valamivel, megvédett valakitől vagy valamitől, és ez valóságos csoda volt az életünkben. Emlékezz ma te is mindazokra a csodákra, melyeket Isten a te életedben vitt véghez, és adj hálát értük az Úrnak! Ámen!

Uram, köszönöm az átélt csodákat! Köszönöm kegyelmed és gondviselésed! Áraszd reánk jóságodat, és árassz szomjazó földjeinkre tápláló esőt! Ámen!

Sebestyén Elek Előd