Adjatok hálát!

„Adjatok hálát a menny Istenének, mert örökké tart szeretete!” (Zsoltárok 136,26)

Bizonyára sokak számára ismerős az a történet, amelyben Jézus útban volt Jeruzsálem felé és tíz leprás férfi kiáltott hozzá. Segítséget kértek tőle. Jézus arra utasította őket, hogy menjenek el és mutassák meg magukat a papoknak, ahogyan azt a mózesi törvény előírta a gyógyulás igazolására. Amíg úton voltak, mind a tízen meggyógyultak. Azonban csak egy tért vissza, hogy hangosan dicsőítse Istent és hálát adjon Jézusnak. Ez is samáriai volt. Jézus így szólt: „Nem tízen tisztultak meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?” (Lukács 17,17–18)

Ez a történet a hála fontosságáról szól. Ma, amikor visszatekintünk a mögöttünk álló időszakra, mi az amiért hálásak vagyunk?

Ez a zsoltár egy hálaének, amely újra és újra emlékeztet bennünket arra, hogy Isten szeretete örökkévaló. Nem időleges, nem feltételes, nem emberi mértékkel mérhető. És éppen ez az, amiért ma különösen is hálásak lehetünk. Mert amit elértünk, mind az ő ajándéka: a gyógyulás, a sikeres vizsgaeredmények, a föld termése, az aratás öröme, és még hosszan folytathatnám a sort.

Te ma miért vagy hálás Istennek? Ne felejts el köszönetet mondani neki! Ámen.

Áldott légy Istenem mindenért, amivel megajándékoztál engem! Köszönöm, hogy az a tizedik lehetek, aki nemcsak kér, hanem hálát is ad. Ámen.

Sebestyén Elek Előd