A bűnösök feszítik az íjat

„Mert a bűnösök már feszítik az íjat, rátették a nyilat a húrra, hogy rálőjenek lesből a tiszta szívűekre.” (Zsoltárok 11,2)

Nemrégiben részt vettem egy értekezleten. Az előadó egy olyan személynek a könyvét mutatta be, aki a múlt században élt. Átélte annak számos megpróbáltatását. A legjobban az előadásból engem ennek a személynek az életútja fogott meg. Amikor a fenti igeszakaszt olvastam, őrá emlékeztetett. Ahogy a bibliai korban a bűnösök azért feszítették íjaikat, hogy rálőjenek a tiszta szívűekre, úgy ez a személy is átélte azt, ahogy az ateizmus szekerének tolói őrá is kifeszítették íjaikat. Rajta kívül pedig még nagyon sok ártatlan emberre, akiknek sorsát törték meg vagy éppen életét is vették. Erről a kedves olvasók talán személyes vagy családi történeteik alapján még többet is tudnának mesélni.

A zsoltáros üzenete ma is abszolút aktuális. Most ne fogalmazzunk úgy, hogy a bűnösök feszítik íjaikat. Elég, ha csak annyit mondunk, hogy a sátán várja a pillanatot, hogy lesből rálőjön a tiszta szívűekre. És rálő nagyon sok emberre. Emberi sorsokat tör kettőbe. Kilövi a hűtlenség csábító nyilát, és családokat választ szét. Kilövi egy-egy betegség, veszteség nyilát, és ártatlan emberi sorsokat öröl fel. Kilövi a kételkedés nyilát, és a tiszta szívű embert Krisztusától választja el. Igen, ez a régi bibliai kép ma is, és minden korban aktuális: a sátán már feszíti az íjat, rátette a nyilat a húrra, hogy rálőjön lesből a tiszta szívűekre. Ámen!

Uram, te őrizz meg minket a sátán hamis nyilaitól! Köszönjük, hogy eddig is te őrködtél minden léptünk felett. Tenyeredbe helyezzük sorsunkat, tudjuk, te mindig vigyázol ránk. Ámen!

Sebestyén Elek Előd