A Kolozsvári Protestáns Teológia 119 éves fennállása során sok mindent megélt már. Mint minden oktatási intézményben itt is folyamatos változás tapasztalható. A teológiai életről Gál Ervint kérdeztük.

– Hány elsőéves teológus tanul egyházkerületünkből Kolozsváron?

– Első éven 8-an vagyunk királyhágómelléki teológusok, ebből legtöbben a szilágysomlyói egyházmegyéből vagyunk (4 teológus), és többekközött a nagykárolyiból is van 2 teológus.

– Amikor felkerültél a teológiára, milyen benyomásokra tettél szert?

– Nem mindenkit érintett meg az a felismerés, amiben én részesültem… Rá kellett eszmélnem, hogy nem olyan a teológia, mint amilyennek elképzeltem. Rózsaszínben képzeltünk el sok mindent, és be kellett látni, hogy az élet azért sokkal reálisabb, mint ahogy mi elvártuk volna. Ez rendben is van, reális. Ám, nyilván az első-két hónap után ráeszmélünk arra, hogy mást vártunk, és mást kaptunk.

– Említetted, hogy többen is kint tanulnak külföldön. Ez régen nem volt jellemző. Hány teológus tanul kint és pontosan hol?

– Többnyire Németországban. Ebben a külföldi programban negyedévesek és afölöttiek vesznek részt. Az Erasmus ösztöndíjjal lehet kimenni különböző helyekre, főként Németországba, de magyarországi teológiákra is.

– Sokan élnek ezzel a lehetőséggel?

– Ez egy évfolyamról 1-2 személyt érint.

– Amikor mi végeztünk még 5 éves volt a teológia. Miben különbözik most? Mit jelent a hatodik év?

– A mesteri képzésben, amiben a negyedév után vesznek részt a teológusok több idő jut az önképzésre és az olvasásra, mert a hatodév második félévében nincsenek órák, csupán dolgozatírások és kutatások. Negyedév után vizsgát kell tenni, s majd egy sikeres felvételi után lehet folytatni a mesterképzést.

– A professzorok mennyire felkészültek és mennyire közvetlenek?

– Nagyon jó órák vannak. Számomra az a jó óra, amikor tudunk kérdéseket feltenni. Ezekre jó feleletet kapunk, és szeretnek is válaszolni az oktatók. Tökéletesen meg vagyok elégedve a képzés minőségével. A professzorokhoz, akár órán kívül is lehet kérdéssel fordulni. Például, amit nagyon szeretek és tetszik az az, hogy nagyon jó folyosói beszélgetések vannak. Erre hetente egyszer kerül sor. Meghívnak egy tanárt egy megbeszélt időpontra az egyik tanterembe, és akkor minden évfolyamról az érdeklődők elmennek. Közvetlen kérdéseket lehet feltenni. A professzorok nagyon barátságosan és szívélyesen válaszolnak.

– A csoporttársaiddal mennyire alakítottatok ki jó viszont? Vagy még össze kell rázódni a csapatnak?

– Voltak nagyon pozitív visszajelzések mind a felsőbb évesek, mind az oktatók részéről, hogy ez a mostani első évfolyam évek óta az egyik legaktívabb a különböző programokban, és a legösszeszokottabb is. Szerintem, ez függ attól is, hogy milyen vezetők vannak egy évfolyam élén. Nagyon sok közös programunk volt, és ez is elősegítette, hogy ennyire összeszokott legyen az évfolyam.

– A felsőbb évesekkel milyen kapcsolatotok van? Éreztetik-e azt, hogy kisebbek vagytok?

– Nem tapasztaltam azt, hogy ilyesmit érzékeltettek volna. Akár azt, hogy idősebbek, vagy feslőbb évesek. Inkább a segítőkészséget éreztem. Ugyebár, vannak kijelölt mentorok a felsőbb évesek közül, akikhez bármilyen jellegű kérdéssel fordulhatunk. Mindenképp pozitívumokat érzékeltem. Nagyon barátságosak. Nyilván, egy elsőéves is be kell tartsa azokat a szabályokat, amelyek rá vonatkoznak.

– Hogy működik ez a mentoros rendszer?

– Minden elsőévesnek ki van jelölve egy mentor, ez lehet harmad évestől egészen hatod évesig. A mentor az az érettebb, tapasztaltabb diák, aki bárminemű segítséget megadhat az első évesnek, tanáccsal segítheti. Ez nem csupán egy kötelező feladata a felsőbb évesnek, hiszen ezáltal nagyon jó barátságok is létrejönnek. Ez nagyon közvetlen tud lenni.

– Jól működik ez a rendszer? Nyitottak vagytok?

– Igen! Az most természetesen változó, hogy egy-egy mentor és a mentorálltja között milyen gyakoriak a beszélgetések. Én például a mentorommal gyakran beszélgetek kötetlen, személyes témákról. Tanácsok esetében is sokat adok a véleményére. Nagyon jól működő rendszer szerintem.

– Milyen szabadidős és más programjaitok vannak?

– Beindították újból a diákklubot. Elsőtől-harmadévig be vannak osztva a teológusok szolgálatra. Emellett van konditerem, azt használják lányok is aerobik edzésekre. A focizás is sokak kedvenc időtöltése. És hát, szabadidős program a közmunka is.

– Közmunkát is végeztek?

– Igen,  voltak bizonyos területei az épületnek, ahol nagytakarítást végeztünk. Lemetszettük a fákat. A virágágyások környezetét tettük rendbe. Főként az emlékmű és a futballpálya környezetét szépítettük meg.

Halottak napja előtt az első évesek mindig ki szoktak menni a házsongárdi temetőbe a sírkert takarítására. Mindig adódik valamilyen lehetőség, amiben részt lehet venni.

Két misszió is van, ami az első évre van bízva. Az időseknek ebédet viszünk ki, és a hallássérült intézetben végzünk munkát a gyerekekkel. Játékos foglalkozásokat tartunk. Ami nagyon tetszik az idősekkel végzendő misszióban az az, hogy igénylik azt, hogy olvassunk a Bibliából. Igénylik azt, hogy magyarázzuk az igét, és főként a közös imádságnak örülnek.