Nagyon szép templomaink vannak a nagykárolyi egyházmegyében. Ha néhányhoz valamilyen emlék is fűz, akkor azok még szebbek számunkra. Egy-egy környékbeli templomba látogattam el nemrégiben. Amit láttam, azt meg fogom osztani néhány sorban és fotóban a kedves olvasókkal. Mutatom is az elsőt, az irinyi templomot.

Iriny a Nagykárolyt és Tasnádot összekötő út mentén fekszik, sík vidéken. Nagykároly után ez az első olyan település, amelyiknek református temploma is van. Útközben áthaladok Mezőteremen. Ez sváb falu. Élnek azonban itt is reformátusok. Lelkesedéssel fogtak hozzá néhány évvel ezelőtt egy gyülekezeti ház építéséhez, ahol megtarthatják majd istentiszteleteiket. Két ortodox többségű falu következik a sorban: Vezend és Portelek. Ez utóbbit alig választja el néhány száz méter Irinytől, a célállomásunktól. Irinyben két templom áll: egy református és egy ortodox.

Nem ismertlen a település számomra. Húsz évvel ezelőtt bő féléven át helyettesítettem az irinyi egyházközségben. Kedves emlékek fűznek a településhez. Közvetlen, alázatos és jóságos emberek lakják a falut. Többnyire reformátusok.

Amikor megérkezek a templomhoz, még nem vár rám senki. Ám néhány perc után megérkezik a harangozónő. Szívélyesen köszön, és kérdez rá:

– Sebestyén tiszteletes tetszik lenni?

– Igen – válaszolom. És ebben a pillanatban ismerem fel, hogy Rózsika néni az. Először meg sem ismertem őt.

Ő azonnal át is ölel. Nagyon rég nem találkoztunk már.

– Nem a másik irányban tetszettek lakni? – kérdeztem meglepődve.

– De. Csak tetszik tudni, közben cigányok költöztek a szomszédunkba. Eladtuk a házat és fentebb költöztünk.

Mostmár megértettem, hogy miért nem a megszokott irányból jött. Ám még mindig nehéz volt elhinni, hogy Rózsika néni az. Közel húsz év telt el, ő meg legalább tíz évvel fiatalabbnak néz ki, mint akkor. Már nem visel kendőt, ami az asszonyokat sokkal idősebbé teszi.

Jó újra találkozni annyi év után. Röviden elmeséli mi történt azóta vele. Majd bemegyünk a templomba, ami természetesen azóta még szebb lett.

Sok mindent látott már az 1804-ben épült református templom, amelynek két bejárata van. Egyik az utca felől, a másik a parókia felől, az udvarból. Mi most innen lépünk be a templomba. Az ajtóval szemben található a szószék. A torony alatti bejáratnál van a nagy karzat, s vele szemben a kis karzat. A nagy karzat szépen kivitelezett három bolthajtású, míg a kis karzat sima elejű. A templom karzatait, padjait, a szószéket és az úrasztalát bársonyterítők díszítik, ezeknek fehér rojtjaik vannak és mindegyikre egy-egy bibliai vers van sárga pamuttal ráhímezve. Ezeket a gyülekezet bizonyos családjai készítették és adományozták az egyháznak. A szószéktől jobbra van a férfiak két padsora, jobboldalt kilenc, baloldalt nyolc hátas pad található. A szószéktől balra és a bejárati ajtótól jobbra a nők két padsora található, ezen a részen mindkét oldalt kilenc sor hátas pad van elhelyezve.

A templomot az 1829-es és az 1934-es földrengések nagyon megrongálták, de mindkét esetben az egyháztagok adományaiból sikerült megjavítani. A két földrengés óta a megrázó eseményekre minden év július 1-jén megemlékeznek. Ezt a napot nevezik a rendülés napjának.

A jót és rosszat látott templom harangjai -a legutóbbi lelkészjelentés adatai alapján- 221 reformátust hívnak alkalomról alkalomra istentiszteletre.

Sebestyén Elek Előd

Felhasznált irodalom:  https://hu.wikipedia.org/wiki/Iriny