Tasnádszántót elhagyva gazdagon termő földek mellett halad az út Érszodoró felé. Csendes, kis település. Reformátusok és ortodoxok lakják, magyarok, románok és romák. Nyitott, barátságos emberek. Egy őszi verőfényes nap kerestem fel a református templomot.

A falu elején várt rám az egyházközség főgondnokának anyósa, hogy kinyissa az 1869-ben újjáépített istenházát. Az oldalsó ajtón léptünk be az otthonos templomba, melyen látszott, hogy valamikor egy nagyobb lélekszámú közösségnek épült. Szinte annyi pad van benne, mint ahány lelkes ma a gyülekezet. A településnek 1890-ben 628 lakosa volt, kik közül 239-en vallották magukat reformátusnak. Ma már csak 31 lelket számlál a közösség.

A református egyházközség története visszanyúlik a reformáció korára. Ám sajnos ez a falu is kivette részét a háborús idők csapásaiból. A törökök, szatmári tolvajok és kurucok 1682 előtt Szodorót szintén elpusztították, más huszonnégy középszolnoki helységgel együtt. Hogy a falu és református magyar egyháza újra feléledjen hamvaiból, megnyilatkozott a fejedelmi kegy és a vármegye gondoskodása. A tizennyolcadik század elején Bethlen Gábor a szodorói és a tövisedi határok dézsmájának egy részét a szodorói református lelkész fizetésére adományozta, amit 1633-ban I. Rákóczi György is megerősített.

1712-ben „a Szodoró elpusztult prædiumba” más vármegyékből betelepedők három évre minden közteherviselés alól való mentességet nyertek. A falu, miután hatvan évig puszta volt, 1715-ben kezdett újra települni. A reformátusok részére 1740-ben új fatemplom épült a leégett fatemplom helyébe. 1830-ban ismét új templomot építettek. Ezt az 1834-diki erős földingás rongálta meg, ami miatt 1868-ban vasakkal foglaltatták körül. 1869-ben szentelték föl a toronnyal is kitoldott templomot. Valamikor a nyilvántartott klenódiumai között szerepelt egy, 1740-ben Tikos János ajándékozta borosztó cinkanna. Egy aranyozott ezüst tányért és poharat 1836-ban Érszodorói Szodorai Károly, császári és királyi őrnagy adott, aki alapítványt is tett az egyházközség részére, 1830-ban a templom építésére is áldozott. Az anyakönyvek 1777-ben kezdődnek.

A teljesen felújított templomért legutóbb 2015 augusztusában adtak hálát. A közösség méltán büszke lehet tagjaira, hiszen bármilyen kislélekszámú is, egy nagyon ügyes kamarakórusa van. Az énekkar tagjai Paniti Zoltán lelkipásztor vezetésével rendszeresen részt szoktak venni az egyházmegyei kórustalálkozókon.

Sebestyén Elek Előd

Felhasznált irodalom: https://mek.oszk.hu/04700/04750/html/269.html