Érendréd Szatmár megye déli részén, az Ér völgyében fekszik 24 km-re Nagykárolytól, 22 km-re Tasnádtól. A gólyák falvának is nevezik. Érendréd nyerte el ugyanis 1997-ben az Európai Gólya-település címet. Ekkor a településen 37 gólyapár élt. Azóta csökkent a létszámuk. Mi egy szeptemberi délelőtt járunk ott, úgyhogy már nincs szerencsénk egyetlen gólyát sem látni.

Egyenesen a templom felé vesszük az utunkat. Uri Imre lelkipásztor már az istenháza előtt vár minket. Készségesen nyit ajtót előttünk. Ahogy a torony alatti ajtón belépünk, mindjárt jobbkéz felől egy emléktábla ragadja meg a figyelmemet. Ezt 1999-ben helyezték oda az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlások idején bebörtönzött falustársak emlékére. A templomba belépve mindjárt lenyűgöz a gyönyörű kovácsoltvas csillárok látványa, melyek szép összképet alkotnak a nemrégiben készült szószékkoronával. A csillárok a nőszövetség és a hívek adományából készültek néhány évvel ezelőtt, a szószékkorona pedig id. Gardó Sándor és felesége adományából készült 2019-ben.

A templom T alaprajzú. Három bejárati ajtaja van. A középsővel szemben található a szószék, melynek mindkét oldalán és vele szemben is két-két sorban háttámlás padok vannak elhelyezve. A két karzatot, a padsorok elejét és a szószéket bordószínű, sárgarojtos és fehérszínű terítők díszítik. Ezekre búzakalász, szőlővessző és szőlőfürt minták vannak hímezve. A templom hátsó karzatán van az orgona, mely 1891-ben a hívek adakozásából épült. Az egyházközség kántora Postol Beáta, akit még a Szatmárnémeti Református Gimnáziumból ismerek. Több mint két évtizede vezeti a gyülekezeti éneklést.

De most térjünk kicsit távolabbra az időben! Az első híradások az érendrédi református közösségről 1568-ból származnak. Kőtemplomuk 1787 előtt épült. Pontosan nem lehet tudni, mivel csak ekkortól rendelkeznek a templomépületre vonatkozó írásos feljegyzésekkel. Ezek szerint a templom körbe volt kerítve és haranglábja is volt. Az 1834-es földrengést követően falai megrepedeztek, tornya pedig teljes egészében ledőlt, így a teljes épületet újjá kellett építeni. A munkálatok, melynek során bővítették is a régi templomot 1839-ben kezdődtek el. Anyagiak híján a tornyát csak 1862-ben építették hozzá.

A templom díszítése rendkívül egyszerű. Homlokzata elé csatolt tornya háromszintes, a szinteket a vakolatból kialakított kiugró elválasztó-párkányok díszítik. Belső tere fehérre meszelt, a falazott szószék és a karzat körül sárga díszítéssel. Kisméretű orgonáját ugyanazok az árnyalatok díszítik.

Érendréden érdemes egy kis kitérőt tenni a temetőbe is, ahol a százados hársak, magasba nyúló fenyők alatt az új, betonozott sírok mellett két régi, címeres sírkövet is látni. Itt található a szentgáli Falussy család címeres sírköve. Felirata: „Familia Nobilis Falussy 1763-1937”. A bosnyák bántól származó Kulin család sírköve is itt található. A sírkő egyik részletén ez a felirat olvasható: „Itt nyugszik a női erények példaképe Bánhegyesi Kulin Imréné szül. Ilosvay Gencsy Borbála, élt 63 évet, meghalt 1894. XI. 2., és gyermekeinek emlékére”. Egy másikon: „Bánhegyesi Kulin Imre 1819-1898”.

Mi most sem a temetőbe, sem a tájházba nem jutunk el. Pedig a Szatmár Megyei Múzeum gondozásában szépen berendezett falusi ház várja a látogatókat, amelybe vakációs bibliahetek alkalmával a helybeli gyerekeket is rendszeresen el szokták vinni a szervezők. Hátha majd egy másik alkalommal lehetőségünk lesz ezt is megcsodálni.

Érendréden a templom harangjai vasárnaponként délelőtt és délután is istentiszteletre hívják a falu istenfélő 297 református hívét.

Sebestyén Elek Előd

Felhasznált irodalom:

– Fazakas Lóránd: Ódon sírkertek ösvényein, Varadinum Script Kiadó, Nagyvárad, 2014, 160-169

– Koncz Nóra: Szatmári Legendák Útja, Optimum Reklám Kft., Demecser, 2011, 79.

– https://josamuzeum.hu/regeszet/wp-content/uploads/2013/03/Erendred.pdf

– https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89rendr%C3%A9d