Szép, verőfényes őszi nap érkezünk meg az érdengelegi református templomhoz a kisfiammal, Ábellel. Hétköznap van. A templom ajtajai zárva vannak. Amíg várakozunk valakire, aki kinyitja az ajtót, addig bemegyünk a templom tágas udvarára.

Nagy munkálatok zajlanak az udvaron belül is, meg azon kívül is. Biztonságos kerítés készült a telek jobb oldalára nemrégiben, kint pedig hamarosan új járdán jöhetnek majd a hívek Isten házába. A figyelmünket nemcsak ez ragadja meg. Látunk valami meglepőt is. Az udvaron áll egy nagy diófa. Ebben nincs is semmi szokatlan. Abban már igen, ami rajta van. Nemcsak diók vannak a fán, hanem egy odakötött varjú is. Ez utóbbi valószínűleg a társai elriasztása miatt került oda. Minden esetre mi még ilyet soha nem láttunk, úgyhogy a kisfiam készít is róla néhány fotót.

Miközben rácsodálkozunk az ott látottakra, megérkezik egy tőlem idősebb férfi. Románul köszön. Nem csodálkozom rajta, mert sok román ajkú ember lakik a településen. Készségesen enged be minket a szépen rendbe tett templomba. A torony alatt található az egyetlen ajtó. Az egyhajós istenháza jobb oldalán van a szószék, előtte pedig az úrasztala. A szószéktől balra két hátas padsor, szemben vele egy hátas padsor, jobbra tőle pedig szintén két hátas padsor található. A padok be vannak kárpitozva. A bejarató ajtóval szemben van a karzat, ami alatt egy belső leválasztott tér található. A karzatot, a szószéket és padokat búzakalász és szőlőmintás, hímzett, bordószínű bársonyterítők díszítik. A honfoglaló magyarok süvegére emlékeztető szószékkorona csúcsán egy nyitottszárnyú turulmadár látható, a peremén pedig ez a felírat olvasható: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma!” (Mt 6,11)

A falu nevét 1221-ben  említik először írott forrásban, a Váradi Regesztrum lapjain. Két temploma van a településnek: egy református és egy ortodox. A református temploma mai formáját az 1834-es földrengés pusztítása után elvégzett átépítéskor kapta, mivel a természeti csapás szinte teljes egészében tönkretette az egyházi épületet. A katasztrófa után több mint egy évtizeden át a református istentiszteleteteket a romos templomban tartották, ahol az épen maradt részeket fagerendákkal erősítették meg.

A mai templom építését 1846-ban kezdték el. A viszonylag kisméretű egyházi épületet hajójához csatolt, háromszintes torony uralja. Rövid, félköríves záródású hajóját dekoratív, lépcsőzetes támpillérekkel látták el. A templom legnagyobb értéke a masszív, 300 kg-ot nyomó harang, amelyet Rudolf Binder harangöntő mester készített 1595-ben. Ezt Dengelegi Miklós adományozta a közösségnek. Az egyházközség tulajdonában még ma is megvan az 1595-ös harang és egy csodaszép 1790-ből származó boroskancsó is.

A templom tetejét és a templom külsejét 2011-ben újította fel a gyülekezet. 2012-ben a templom belseje újult meg, illetve a kerítés is elkészült. Ekkor kerültek ki a régi padok, melyeknek helyére 2016-ban helyeztek újakat.

A 105 lelkes gyülekezet szépen karbantartja a rábízott egyházi ingatlanokat. A templom és a parókia is jó állapotban van. Mielőtt tovább indulnánk immár magyarul hangzik felém a kérdés, hogy a templomon kívül esetleg a parókiát is szeretnénk-e megtekinteni. Erre azonban nem kerül sor, mivel vár ránk még aznap néhány templom.

Sebestyén Elek Előd

A templomhoz látogatók Vajda Szabolcs lelkipásztorral egyeztethetnek előzetes időpontot a látogatás időpontjáról a következő elérhetőségeken: https://nkre.ro/erdengeleg/