A múzeumok éjszakája sokmindenki számára ismerős. A cél az volt, hogy a múzeumokat nem látogatók (érdeklődés hiánya vagy anyagi megfontolás) kapjanak egy olyan lehetőséget, ahol díjmentesen meglátogathatják a múzeumokat, s mindemellett a céltudatos, behatóbb tárlatvezetéssel kedvet csináljanak a kultúra megismerésére.

A közismert lehetőséget átnevezve – TEMPLOMOK ÉJSZAKÁJA – mi is célul tűzhetjük ki, hogy bevonzzuk azokat az embereket Isten házába, akik eddig az érdeklődés hiánya miatt nem éreztek késztetést a templom meglátogatására. Tény az, ha ezeket az embereket „kötetlenebb” formába szólíthatjuk be a templomba, nagyobb esély van arra, hogy kíváncsiságuk révén be is jönnek majd. A fő missziós cél mellett, nem rejtett szándékunk a Halloween rossz beidegződése helyébe egy olyan programot szervezni, amely alternatíva lehet a keresők számára. Íme néhány ajánlott irányvonal a cél eléréséhez:

1. A városi, urbánus gyülekezetekben, sok olyan „kereső” van, aki még nem határozta el magát a hitben járásra, de nem is zárkózott el előle. Őket kötetlenebb módon kell megszólítanunk. A „ templomok éjszakája” pont egy ilyen alkalom lehetne számukra. A kitűzött napra lehet egy „idegenvezetőt” megkérni arra, hogy a délután-esti időszakban várja az előre megbeszélt találkahelyen az érdeklődőket, és sétálva megtekintsék a református és nemcsak református templomokat. A templomokban lelkipásztor vagy presbiter várja az érdeklődőket, és bemutatja a templom rövid történetét (szóban, vagy vetített anyagban), megkínálják a vendégeket és szórólapokat osztanak ki a vendégek között. Ez az éjszakába menően folytatódik, mindaddig, amíg minden kijelölt templomot meglátogattak. Természetesen, ezt az egyházközségek egymaguk is megszervezhetik, különböző programokkal nyújtván betekintést a gyülekezet életének keresztmetszetébe.

2. A másik lehetőség, a vidéki közösségeket szólítaná meg, ahol a szervezőcsapat (lelkipásztor, kórus, ifi, presbiterek) egy esti alkalomra hívná be a szélesebb közönséget (akár vallástól függetlenül) és a templom arra kijelölt, vagy több helységre tagolt helyszínein különféle aktivítások folynának (templomtörténet vetítése, kórus szolgálata, ijfúság szolgálata, kézimunka, irodalmi sarok, bibliaolvasó sarok, imasarok, stb.). Itt nyilvánvaló módon a misszió kapna nagyobb teret, hiszen itt betekintést adhatunk a látogatónak az egyházi életünk sajátosságaiba. Természetesen itt két, vagy akár több kisebb település ifisei, nőszövetségei, bilbliaórásai is egybekapcsolódhatnak, egymást meglátogatva, ha megtudják szervezni a rövid távon való utaztatását a csoportnak.

3. A műemlék templomaink szépségét és értékét kihasználva gondolkodhatunk azon is, hogy az egy régióban levő műemlék templomainkat mutassuk be. Itt természetesen a régió vezetőségére van szükség, aki mind az utaztatást, mind a szakszerű „tárlatvezetést” is megoldja, és annak anyagi kiadásait is magára vállalja, vagy megpályázza. A műemlék templomok természetesen saját maguk is külön-külön megszervezhetik az eseményt.

Javasoljuk, hogy minden egyházmegyében legyen egy lelkipásztor, aki megbízott koordinátori minőségében segít, egyeztet, vagy adott esetben kooordinálja a több helyszínen folyó eseményeket. Szeretnénk kiemelni, hogy ezzel a lehetőséggel nem terhelni akarjuk, az amúgy is megterhelt lelkipásztorokat, csak teret és lehetőséget szeretnénk nyitni a modern világban azoknak, akik még egyházi életünkbe valamiképpen bevonhatók. A gyülekezet szolgáló közösségei (ifjúság, nőszövetség, presbitérium) pedig tovább erősödhetnek a szolgálat által. A felkínált lehetőség egyedi, azaz új erővel és lehetőségekkel ruházhat fel bennünket. Egyenlőre csak Debrecen városában próbálkoztak vele, (félig civil kezdeményezés) és úgy néz ki, hogy egyre szélesebb tábort vonz ez a program.

Tisztelettel és szeretettel kínáljuk fel ezt a lehetőséget gyülekezeteink számára!

Ghitea-Szabó József Levente, missziói ügyosztály

Kánya Zsolt-Attila lelkészi jegyző