Az egy lelket számláló érhatvani szorványban az idén is megtartották a templomnapot. Szeptember 25-én, délután 4 órakor a harangszó istentiszteletre gyűjtötte össze a helybéli és távolról érkezett reformátusokat és más felekezetűeket. Magyarok és románok imádkoztak együtt a megmaradásért.

Az istentiszteleten nagytiszteletű Tolnay István, a Nagykárolyi Református Egyházmegye esperese prédikált a 84. zsoltár alapján.   Lombsátor ünnepéhez közeledve sokan indultak el annakidején Jeruzsálembe, hogy ott imádkozzanak.  Hálájukat vitték, közeledni akartak Istenhez. „Minden évben el kell ide jönni. Zarándokokként hoznunk kell a magunk hálaadását, mert Isten vigyáz ránk. A legtöbbünknek otthon megadatik az, hogy nagyobb közösségekben dicsérjük az Urat” – emlékeztetett az esperes. Paniti Zoltán házigazda lelkész köszöntötte a vendégeket és helybelieket. „Jézus arra tanít minket, hogy otthagyva a 99 bárányt, elmenjünk és megkeressük az egy elveszettet is. Ezt tesszük mi is, amikor minden más teendőnket félretéve eljövünk ide, hogy együtt legyünk a település immár egyetlen reformátusával”- mondta a lelkész. Igei köszöntőt mondott Gál Sándor gencsi lelkipásztor. A hívek szívéhez szóltak a nagykárolyi Pro Ecclesia kórus énekei, valamint Paniti Eszter szavalata, aki Csiha Kálmán Szeressétek a templomot című versét adta elő. Gáll Dezső, az egyetlen gyülekezeti tag és a vendéglelkészek emléklapot kaptak ajándékba. Azoknak pedig, akik az ünnepség előkészítésébe és megszervezésébe besegítettek egy-egy csokor virágot nyújtottak át a templomban.

Az érhatvani református templomot Lukács Sándor tasnádszántói vállalkozó közreműködésével az elmúlt évben újították fel. Az ő nagylelkű hozzáállását dicséri az is, hogy évről-évre megszervezik az érhatvani templomnapot, mely az idén is szeretetvendégséggel zárult.