,,Dicsérjétek az Urat. Boldog az ember, a ki féli az Urat,  és az Ő parancsolataiban igen gyönyörködik.’’ (112. zsolt. 1. vers)

A fenti igevers alapján 2025. április 12-én presbiteri találkozót tartottak a lelei református templomban ,,A presbiter, mint a keresztyén értékrend megőrzője!?’’címmel.

A találkozó igehirdetéssel kezdődött, melyet nt. Nagy Sándor lelei lekipásztor tartott a Lukács 23, 1-5 versei alapján. Elmondta, hogy ezek az igék nagypénteken szoktak elhangzani és kihangsúlyozta, hogy nagyon sok hasonlóság van az akkori és a mostani emberek között, a vádaskodás hibáját sok presbiter elköveti ma is. Jézus Krisztus pedig felment a Golgotára és megbocsátott nekünk, szeretete ma is ott van a világon, az Ige most is megszentel bennünket, Jézussal nem maradunk magunkra. Úgy szervezzük meg ezt a húsvétot, az úrvacsorát, hogy legyünk a Krisztus hirdetői!  Ő szentelje meg gyülekezetünket, egyházmegyénket! Legyünk jó példaképei a nyájnak!

Az igehirdetés és az áldás után, Almási Csaba P.SZ. elnök felkérte Tóth Andrást, a K.R.E.K.P.SZ. elnökét, hogy tartsa meg köszöntő beszédét, aki Pál Timóteushoz írt levelével üdvözölte az egybegyűlteket és az ifjúság szolgálatának évére való tekintettel hangsúlyozta, hogy az Isten beszédének megtartása nem életkorfüggő, legyen mindenki példamutató! Kérte, hogy Isten szeretete legyen mindannyiunkkal!

A találkozót megtisztelte jelenlétével Szalay Csaba, egyházmegyei főgondnok, aki elmondta, hogy a presbiteri tisztség nagy megtiszteltetés és egyben nagy felelősség is, hisz a világ rossz irányba halad, háborúk, bevándorlás, genderelméletek vannak jelen, a gondokat pedig jó lenne a templom falain kívül tartani. Érdemes ezt a munkát vállalni, szükség is van rá. Mindenki állja meg a helyét a saját gyülekezetén belül! Áldott, békés húsvéti ünnepet kívánt.

Almási Csaba P. SZ. elnök köszöntötte a találkozó résztvevőit és Isten áldását kérte az összejövetelre. Felkérte nt. Pap Dénes Zsolt lelei lelkipásztort, hogy tartsa meg előadását.

 Az előadás mindenkit magával ragadó, lelkekhez szóló, az életutakhoz irányadó és interaktív volt. Mint egy igazi pedagógus, úgy tette fel a kérdéseket, hogy egyénenként és közösségként is kirajzolódott mindenkiben a válasz arról, hogy ki a presbiter, mi a feladata, és hogy a keresztyén református presbiter lelki többletet hordoz, mely nem velünk született, hanem megtanuljuk Krisztustól. Az tud másoknak segíteni, aki mindennap táplálkozik az Úr Jézus szeretetéből és azt adja tovább.

,,Jöjjetek hozzám, akik megfáradtatok, tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd és alázatos vagyok.’’ Tanulni Krisztustól nem szégyen, bármilyen életkorban legyen is az ember.

Az előadó kérésére a jelenlevők csoportokba szerveződtek és úgy beszélték meg, ki mit gondol a keresztyén értékekről. Elmondta mindenki a véleményét. Igazi kommunikáció folyt. A csoportok bemutatták, és aztán az előadó összegzésében elhangzott,  hogy ezek az értékek a keresztyén identitás, a keresztyén házasság, a család és maga az élet.

A keresztyén identitás nagyon fontos, mert nem a képességre, sikerre épül, hanem Krisztusra. Ő az identitásunk központja. Nem mert megkereszteltek, nem mert konfirmáltam, hanem azért, mert Krisztus meghalt értem.

A házasság keresztyén érték. A Bibila ezzel kezdődik: ,,ezért az ember elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté’’. Akkor adhatsz a gyerekeidnek a legtöbbet, ha boldog házasságban élsz. A gyerekek nem tudják megválasztani, milyen családba szülessenek. Benne kell éljenek. Te példát mutatsz, ők követnek, ha tudnak. Milyen jó egy keresztyén családhoz tartozni! Értem imádkoznak, visszavárnak, Isten vezet.

A presbiternek a feladata a maga közösségében: egymást szeretni, örülni az örülőkkel, sírni a sírókkal, Szentlélekkel teljes életet élni, mert nem az az igazi presbiter, akit a gyülekezet megválasztott, hanem az, aki Szentlélekkel teljes életet él. Az életet mint keresztyén értéket védeni kell minden áron, ha magzat, ha fiatal, ha idős az az ember.

Az előadás második felében nt. Pap Dénes Zsolt a mindennapi életből említett példákat, melyek rombolják a keresztyén értékeket. Például a saját magunk panaszkodásai, mellyel esetleg elriasztjuk a gyerekeinket a szülőföldünkről. Vagy sokszor kishitű az ember, pedig, ha Isten ránk bízott valamit, akkor meg tudjuk csinálni. Vannak országok, melyekben egy gyermekről nem szabad kimondani, hogy fiú vagy lány. Van sok helyzet, melyben a szülők idejét elveszi a munkahely, a családtagok idejét elveszi a média, az iskolarendszer leterheli a gyerekeket, lexikális tudást követel, nem tanítja meg a gyermekeket összefüggésükben látni a dolgokat.

A presbitereknek a gyülekezetben olyan szokásokat kell kialakítani, amelyek megtartják a következő generációt is.

Építsük imádkozással a közösségeinket, beszélgessünk a családokkal Isten igéjéről, óvjuk keresztyén értékrendünket!

Az előadás után Almási Csaba elmondta, hogy a presbitereknek is meg kell tanulniuk nyilvánosan is dicsérni az Urat, úgy, ahogy a 150. zsoltár 6. verse mondja: ,,Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!’’. Megkérdezte nt. Pakulár István tasnádi lekipásztort, hogy a lelkészeknek van-e ,,lámpalázuk’’, illetve, akinek van, hogyan tudja legyőzni azt. A tiszteletes úr pedig kifejtette, hogy vannak, akiket olyan adottságokkal áldott meg az Isten, hogy nem félnek beszédet mondani nyilvánosság előtt, egyébként is, ha az ember a saját szavaival mondja el, amit érez és gondol, nem pedig egy betanult szöveget, akkor gördülékenyebben jönnek a szavak. De az se baj, ha valakinek nincs meg ez az adottsága, fokozatosan gyakorolni lehet, a tériszonyt is le lehet küzdeni, először csak az első emeletre kell felmenjen az ember.

A presbiteri találkozó szeretevendégséggel zárult, ahol a presbiterek kifejezték óhajukat, miszerint jó lenne mihamarabb részt venni egy hasonló találkozón. Soli Deo Gloria!

Almási Emese lelei gyülekezeti tag