„A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása” – fogalmazott Morus Tamás angol jogász, író. Számos otthonban ma is hűséggel őrzik a szülőktől és nagyszülőktől örökségül kapott tárgyakat, szőtteseket. Óriási értékeket jelentenek ezek számunkra, hisz a múlttal kötnek össze bennünket. De valahogy úgy őrizzük ezeket, mint a hamut. A dobrai nőszövetség tagjai azonban úgy döntöttek, hogy nem a hamut őrzik, hanem a lángot adják tovább. Esetükben nemcsak megőrzik a régi szőtteseket, hanem újakat is készítenek.

Az elmúlt időszakban egy szővőszéket állítottak össze, amelyen minden hétköznap folyik a munka. Vannak néhányan, akik még alapos ismerői a szövés tudományának, mások  pedig nagy tudásvággyal igyekeznek elsajátítani a szőtteskészítés rejtelmeit. Jelenleg a templomban található terítők mintáját szövik. Annak idején egy Székelyföldről Dobrára került asszony hozta magával ezt a mintát, ami közkedvelté vált a faluban, és szívesen örökítik meg azt ma is. A tiszteletes asszony és a nőszövetség tagjai minden nap összegyűlnek a szővőszék köré. Vannak, akik már délelőtt, s vannak, akik délután csatlakoznak. A szép szőttesek készítése mellett a hagyomány felélesztésével az a céljuk, hogy a fiatalabb generáció asszonyai is megtanuljanak szőni, ugyanakkor jó hangulatban, egy közösségben töltsék a hideg téli napokat.

Dobrán nemcsak a nőszövetség tevékenykedik ilyen serényen, hanem a presbitérium tagjai is. Az egyházközség tulajdonában levő régi épületeket igyekszenek folyamatosan rendbe tenni. Jelenleg az egyik épületrészben vendégszobák kialakításán fáradoznak. Sok sikert kívánunk a dobraiknak, akik a hagyományok ápolásában és közösségépítésben szép példát mutatnak a környező települések lakóinak, ugyanúgy, ahogy a bogdándiak és magyarcsaholyiak is.

Sebestyén Elek Előd

 

[Best_Wordpress_Gallery id=”392″ gal_title=”Dobszos”]

Fotó: Máthé Loránd Árpád