Ha valaki lelkésznek tanul, számíthat arra, hogy az Úr által rábízott szolgálatot akár szülőföldjétől távol kell majd végeznie. Még inkább így van ez, ha valaki messze vidékről származó hitvest választ magának. Persze, ez mit sem változtat azon, hogy Isten iránti hűséggel, szorgalommal és lelkesedéssel végezze lelkipásztori teendőit. Ez derül ki a Csürös Róberttel készült interjúból is.

Székelyföldről származol, hogy kerültél Szatmár megyébe? Pontosan honnan jöttél, és hogyan érzed magad vidékünkön?

Minden bemutatkozás alkalmával maksaiként mutatkozom be, bár Sepsiszentgyörgyön születtem. Mégis a szívem az édesanyám szülőfalujába húz, mivel az apai nagyszülők korán meghaltak. Minden szabadidőt, hétvégét és vakációt az anyai nagyszülőknél, Maksán töltöttünk. Oly annyira, hogy itt is kereszteltek, és itt konfirmáltam. A teológiára is már maksaiként felvételiztem. Maksa egy 650 lelket számláló falu Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely között. Soha nem terveztem azt, hogy én egyszer az ország másik felében fogok élni. Legtávolabbi térség, amit ezelőtt nyolc évvel elképzeltem, az Kolozsvár volt. Elvégezni az egyetemet, aztán hazamenni és Székelyföld templomos népének hirdetni az Isten evangéliumát, de az Úr útjai valóban kifürkészhetetlenek. Bevallom, nehéz volt ilyen nagy távolságba szakadni az otthoniaktól egyedüli gyerekként. De hála Istennek, ismerős környékre kerültünk, hiszen a feleségem rokonságának nagy része itt él ezen a vidéken. Az Alsószopor-Szilágycseh útvonal pedig egy, a Maksához közeli útvonalra emlékeztet. Bogdándon pedig egykori székely telepesek utódai laknak, így a székely akcentus is néha megüti a fülem. Mondhatom, hogy otthonról haza jöttem.

A 2017-es esztendőtől változott a teológiai képzés menete. Ez azt jelenti, hogy az utolsó tanulmányi évet gyakornoki évvé alakították. Így 2017 őszén, mint akkori hatodéves teológiai hallgatókat kihelyeztek gyülekezetekbe. Mi azon a nyáron házasodtunk össze a feleségemmel, aki erről a környékről származik, és akkor már harmadik éve, hogy Hadadban, a szomszéd községben tanított, mint hitoktató. Előre bocsátva a teológiai képzés változását nagyon sokat imádkoztunk és tanakodtunk azon, hogy hogyan is döntsünk. Orsi jön az erdélyi egyházkerületbe, vagy én jövök a királyhágómelléki egyházkerületbe. Sok, szó szerint átvirrasztott éjszaka után jött az elhatározás, hogy mivel Orsinak itt meg volt a címzetes állása, és azt mindenképpen szerettük volna megtartani, ezért én jövök ebbe az egyházkerületbe. Így történt, hogy 2017 októberétől a Lelei Református Egyházközség tapasztalt mentor-lelkipásztora, nagytiszteletű Nagy Sándor szárnyai alá kaptam kinevezést, mint hatodéves gyakorló teológus.

Tavaly nyáron kerültél Szilágyszérbe. Bemutatnád néhány szóban a gyülkezetet?

A szilágyszéri gyülekezetbe 2018. augusztus 1-től kaptunk kinevezést. Szilágyszér Bogdánd községhez tartozó település.  A gyülekezet 690 lelket számlál, a gyülekezet jelentős részét azonban az idősek, a gyermekek és az asszonyok alkotják. A fiatalok és a férfiak nagy része mivel más megélhetési lehetőség nem nagyon van, hiszen messze vagyunk a városoktól kénytelenek külföldön munkát vállalni.

A széri gyülekezet egy életerős, élni akaró gyülekezet. Hála Istennek sok a gyermek a gyülekezetben, és egyre több fiatal házasságkötés után itt vesz telket vagy épít házat. Így még ha pár évet külföldön is töltenek, jó reménységgel vagyunk, hogy visszatérnek és itthon képzelik el a jövőjüket. Igyekszünk a gyülekezet minden rétegével foglalkozni és különböző alkalmakat, programokat szervezni. Tesszük ezt hálás szívvel és nagy örömmel, hiszen a gyülekezeti tagok minden újdonságot szívesen fogadnak. Így tartottunk már gyermekbibliahetet, idősek napját, az adventi időszakban adventi koszorúkészítést, házasok napját. Decemberben otthont adtunk az egyházmegyénkben is megszervezésre került Kárpát-medencei Női Imanapnak. Állandó alkalmaink a gyülekezeti bibliaóra, kórus, ifjúsági bibliaóra, káté- és vallásóra, valamint a vasárnap délelőtti és délutáni istentisztelet.

Melyek a lekedvesebb eddigi élményeid a közösségben?

Minden nap áldás és élmény hirdetni az Isten igéjét, és a gyülekezetben dolgozni. Kezdő lelkészként mindennel most szembesülök első alkalommal a gyülekezet vezetéssel, és mint kisgyermek csodálkozom el mindenen. Minden napnak megvan a maga pillanata, amikor én felcsillanó szemmel állok és csodálkozom, hogy megtörtént. Mindig olyan gyülekezetbe vágytunk, amely nyitott, aktív és lelkes. Szérben mindezt megtaláltuk. A költözés előtt át kellett festeni a nyílászárókat. Akkor még Leléből ingáztunk. Egyik reggel, mire megérkeztünk, már az ajtók-ablakok ott sorakoztak a parókia teraszán, és 10-15 asszony ecsettel a kezében festették azokat. Egy másik kedves emlék, hogy az ősszel hazautaztunk Székelyföldre, és amikor visszatértünk, azzal várt az egyik néni, hogy „valaki kereste a tiszteletes úrékat egy autóval, nem tudom ki volt az, de leírtam a rendszámát.” De említhetném a kedvességüket, amikor csak úgy meglepnek egy tányér süteménnyel, vagy más egyéb ajándékkal. A sok kedves szó, felajánlott segítség és támogatás mind-mind olyan élmény, amely csoda számba megy, és amelyeket fel sem tudnánk sorolni. Mindezért is az Istené legyen a dicsőség!

Milyen célokat szertnétek megvalósítani az egyházközségben?

Sok fejlesztést tervezünk a presbitériummal. Az első és legfontosabb a templom fűtésének mihamarabbi megoldása, hiszen szinte semmilyen fűtési lehetőség nincs a templomban. Az idén, ha az Úr akarja és élünk, ezt fogjuk megoldani. De folyamatban van a templom és a parókia körülkerítése, a templom biztonsági rendszerének beszerelése és éjszakai megvilágítása is. De igencsak ráfér a felújítás a régi parókia külső és belső részére, valamint az új parókia külső szigetelése is tervben van. De nemcsak épületeket szeretnénk renoválni, hanem a gyülekezet lelki életét is szeretnénk építeni. Március 17-ére tervezünk egy hálaadó istentiszteletet, megemlékezve az 1848-49 – es forradalom és szabadságharc hőseiről, melynek emlékére kopjafát állítunk; emlékkonfirmációt, anyák napját, gyermekek napját, és a nyár folyamán egy gyülekezeti napot, egésznapos programsorozattal. Munka tehát bőven van. Reméljük, hogy Isten segítségével lassan sikerül mindezeket megvalósítani.

A tavalyi bibliaismereti vetélkedőn első helyezést értek el a szilágyszéri gyermekek.  Számítottatok erre? Hogyan fogadták az eredményt a vallásórások?

Első alkalommal vettek részt a gyermekek ezen a vetélkedőn. Megvallom őszintén, hogy nem számítottam ekkora sikerre. A cél valóban a részvétel volt, nem a győzelem. Szerettük volna, hogyha a széri gyermekek is látják, hogy hogyan zajlik egy ilyen vetélkedő, és részt vesznek azon, hogy tapasztalatokat szerezzenek. Már a vetélkedő meghirdetésétől nagy volt az izgalom, a felkészítők csak fokozták ezt. Éppen ezért nagy öröm volt hallani, hogy közülük került ki az első helyezett. A gyermekek is nagyon örültek, és előszeretettel használják az ezen az alkalmon szállóigévé lett mondatot: „Ha tőlem kérdezték volna meg, hogy miért jöttünk, azt mondtam volna, AZÉRT HOGY MUTASSUK MEG, KIK A SZÉRIEK”. Mi pedig hálásak vagyunk a kegyelmes Istennek, hogy ezeket a fiatalokat taníthatjuk és ebben a gyülekezetben szolgálhatunk, elcsodálkozva az Ő mindennapi csodáiban és áldásaiban.

Sebestyén Elek Előd