Tolnay István és kedves neje április közepén Svájcban volt körúton, hogy az épülő új templomra és Kálvin-központra gyűjtsenek adományokat. Az alábbiakban a lelkipásztor beszél arról, hogyan kerültek kapcsolatba a svájciakkal és milyen élményekkel gazdagodtak a gyűjtés során.

– Édesapámék révén kerültünk közelebbi kapcsolatba egy író házaspárral, Mandics Györggyel és Csisztay Gizellával, akik tagjai a budapesti Erdélyi Szövetségnek. Ennek a szövetségnek a közgyűlésére hívtak meg február 20-án, hogy bemutassuk az épülő templom projektjét. Ezt megelőzőleg volt néhány elektronikus levélváltásom az íróházaspár ösztönzésére a Svájci Keresztyén Magyar Munkavállalók Szövetségének titkárával, a zürichi lakhelyű B. Szabó Péterrel. Amikor megtartottam budapesti előadásomat, odalépett hozzám, és egy svájci gyűjtőkörút lehetőségét ajánlotta fel. Nagyon hálásak vagyunk neki, mert mind a mai napig ő a svájci mentora ennek a templomépítési munkának. Ő hozott kapcsolatba bennünket a zürichi, baseli és genfi magyar közösségekkel. Április közepén útnak indultunk, s azon a hétvégén már találkoztunk Böröcz József úrral, aki az elnöke az előbb nevezett szövetségnek, valamint Frigyessy Ágnes újságírónővel és dr. Krasznai Andrea reptéri lelkésznővel, ez utóbbi máris 50 euróval támogatta a templomépítésünket. Vasárnap először Baselben mutattuk meg a templomépítési projektet, ahol Oekolampadius reformátor templomában vettünk részt egy istentiszteleten. Találkoztunk Vályi-Nagy Ágnes lelkipásztornővel, dr. Dudás Levente főgondnokkal és Meszlényi Riával, a Baseli Magyarok Egyesülete elnökasszonyával. A baseli magyar protestáns gyülekezet közösségében mutattuk be a projektünket, s ők 650 svájci frankkal, az összegyűlt perselypénzzel támogattak.  A következő fontosabb megállónk Genfben volt, ahol gróf Teleki Gábor fogadott, aki a genfi protestáns gyülekezet főgondnoka. Az ő idegenvezetésével megtekinthettük a várost, a reformáció emlékművét, Kálvin templomát, szolgálati lakását, az auditóriumot, ahol katekéziseit tartotta. Az auditórium ma a skóciai származású knoxiánus protestáns gyülekezetnek ad otthont, sőt, a holland és svéd származású protestáns gyülekezetek is itt tartják az istentiszteleteiket. Genfben szintén bemutattuk a projektünket. Itt találkoztunk Kiss-Borlasse Egonnal is, aki a Genfi Magyar Egyesület elnöke. Ezt követően visszatértünk Svájc német vidékére, és három napot töltöttünk el Haslibergben, B. Szabó Péter meghívására. Egy Bellevue nevű keresztyén vendégfogadó házban szálltunk meg. Ennek a vendégfogadó háznak a lakói konzervatív keresztyének. A szállót ökumenikus jelleggel működtetik. Amikor megtudták, hogy milyen céllal járunk Svájcba, akkor ők is adományt ajánlottak fel az épülő templom javára: 250 svájci frankot. Nagyon szép gesztus volt ez attól a 10-15 diáktól, akik ezt az összeget a zsebpénzükből adták össze. Innen Zürichbe tértünk vissza, ahol találkoztunk Deák Péter főgondnok úrral, hazatértünkig ő biztosította a szállást számunkra. Zürichben Dr. Michna Krisztina lelkipásztornő átadta a szolgálat lehetőségét nekem, s az igehirdetést követően itt is bemutathattam a templomépítési tervünket. Az egyházközség vezetősége itt is felajánlotta a perselypénzt, 805 frankot és 7 eurót. Akinek a nevét feltétlenül kiemelném még a zürichi támogatók közül, az a Nagykároly és vidékéhez közvetlenül is kötődő ifj. Szennyesy László, aki a Zürichi Magyar Egyesület elnöke. Ő és egyesületi társai 1.200 frankkal támogatták a templomépítésünket. Végül, de nem utolsósorban aznap, amikor búcsút vettünk a gyönyörű Svájctól, B. Szabó Péter is átadott nekem a szövetsége nevében 1000 frankot, így összesen 3905 svájci frankkal és 57 euróval tértünk haza. Ezt hálás szívvel köszönjük a támogatóinknak. Reménységeink szerint hamarosan ez a pénz is befektetésre kerül az új templom falaiba.

Ez egy kapcsolatépítés kezdete volt. A pénzgyűjtés továbbra is folytatódik, ottani barátaink leveleket küldenek ki, személyesen szólítják meg az ottani magyarokat, és a Svájcban élő német és francia nyelvű protestánsokat, majd pedig kiterjesztik a kört egész Nyugat-Európára és nem csak protestáns gyülekezeteket szólítanak meg. Pontos tervrajzot és pontos költségvetést kértek tőlünk a népszerűsítés érdekében.

– Mi motiválja B. Szabó Pétert, hogy ennyire az ügy mellé állt?

– Egy nagyon jó barátra találtam az ő személyében. Egy igaz ember, aki harcol a mi ügyünkért. Harcol és küzd azért, hogy a Magyarország határain kívül élő Kárpát-medencei magyarok Svájcból támogatást kapjanak. Az ő szándéka, hogy a Kálvin-központ felépüljön, mert nekünk az ő meglátása szerint itthon kell maradnunk, itthon kell ápolnunk az anyanyelvünket, kultúránkat és vallásunkat. Arra tette fel az életét, hogy az itthon maradottakon segítsen. Hálásak vagyunk a jó Istennek, hogy őt megismertük, s a Kálvin-központ felépítése érdekében ennyi fáradságot vállal.

[Best_Wordpress_Gallery id=”198″ gal_title=”svajc”]

Fotó: Tolnay Adrien