Bogdándon szervezték meg a Nagykárolyi Református Egyházmegye Presbiteri Szövetségének őszi találkozóját, melyre Domahidától Leléig az egyházmegye számos gyülekezetéből érkeztek presbiterek. A lelkigondozó gyülekezetről hallhattak olyan előadást a presbiterek, melyet minden gyülekezeti tagnak érdemes lenne meghallgatnia.

A találkozó a templomban megtartott istentisztelettel kezdődött, melyen Pataki Levente helyi lelkipásztor hirdette Isten igéjét a Lk 15,1-7 igeszakasz alapján. Az igehirdető kiemelte: Jézus nem volt személyválogató. Minden embert egyformán elfogadott és mindenkivel szóba állt, aki fontosnak tartotta a vele való találkozást. Ám voltak és vannak, akik nem gondolják úgy, hogy nekik szükségük volna Krisztusra. Istennek azonban az a célja, hogy mindenkit megszólítson. Minden elveszett gyermekét szeretné megkeresni és hazahozni. Ez nem tetszett akkor sem és most sem sokaknak. Feltette a kérdést, hogy ma fontos-e a nekünk őszintén az elveszettek megkeresése. Emlékeztetett arra, hogy az elmúlt 30 évben sokat változott az emberiség értékrendje. Ennek következtében ma már könnyen mondunk le embertársainkról. Könnyen törünk pálcát mások felett. Isten szemében azonban senki sem selejt, neki mindenkire egyaránt szüksége van. Éppen ezért öröm és Isten iránti hála kell eltöltse a szívünket minden megtérő bűnös és mélységből visszatért felebarátunk esetén.

Az igehirdetéssel összhangban a találkozón elhangzott előadás is annak a fontosságára hívta fel a figyelmet, hogy a gyülekezeteknek olyan közösségi hálónak kell lennie, amelyből nem szabad senkinek sem kiesnie vagy esetleg magányosnak éreznie magát. Varga Zoltán türei (Kolozs megye) lelkipásztor felhívta a figyelmet arra, hogy különbséget kell tenni a gyülekezet lelkigondozása és a lelkigondozó gyülekezet fogalma között. A közösségeinkben olyan újfajta lelki betegségek jelennek meg, melyekről évtizedekkel ezelőtt nem nagyon hallottak az emberek. Régen, amikor jól működött társadalmi közösség, nem volt annyi pszichés beteg. A rítusoknak -melyek egyre inkább megszűnőben vannak- gyógyító hatásuk volt és van. A gyülekezetek akkor töltik be jól szerepüket, ha olyan lelkigondozói közösségek is egyben, ahol odafigyelnek egymásra és segítenek egymáson. A gyülekezeti lelkigondozás alkalmai lehetnek az istentiszteletek, a családlátogatások vagy a különböző bibliakörök. Ezeknek a találkozásoknak az alkalmaival nem csupán a lelkipásztor, hanem a gyülekezeti tagok szerepe is, hogy az adott közösségben senki se érezze egyedül magát.

A találkozót megtisztelte jelenlétével Tóth András, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Presbiteri Szövetségének elnöke, aki a  Jn 1,14 igeszakasszal köszöntötte az egybegyűlteket: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” Elmondta: „Hiszem, hogy a találkozó témaválasztása és az előadó közreműködése hozzájárul ahhoz, hogy a résztvevők megajándékozottak legyenek református identitásunk erősödésében. Isten végtelen szeretete maradjon mindannyiunkkal és adjon számunkra bölcs döntéseket!”. A Presbiteri Szövetség elnöke néhány szóban beszámolt az egyházkerületben jelenleg zajló presbiterválasztásról is.

A jelenlevőket Almási Csaba egyházmegyei Presbiteri Szövetség elnök a Zsoltárok 118,26 igeverssel köszöntötte: „Áldott, aki jő az Úrnak nevében; áldunk titeket, a kik az Úr házából valók vagytok!”. Megköszönte a bogdándiaknak, hogy helyet biztosítottak ennek a jeles alkalomnak. Elmondta: hiszi azt, hogy nem jelentett nagy áldozatot eljönni a presbitereknek erre a találkozóra. Megköszönte azoknak a lelkészeknek a fáradtságát, akik elkísérték a presbitereiket. „Ahol a lelkész és a presbiterek együtt dolgoznak, az meg is látszik a gyülekezeteken” – fogalmazott. Minden leköszönő presbiternek megköszönte áldozatos munkáját, és arra biztatta őket, hogy legyenek aktív tagjai továbbra is közösségeiknek. Az új presbitereknek pedig áldást és jó munkát kívánt.

Az esemény résztvevői megbeszélték, hogy kit jelölnek az egyházmegyéből a jövő évi Presbiteri Szövetség díjra. A jelölés a magyargéresi Dari Sándorra esett, aki hűséggel szolgálja az egyházát. És ha már a rítusokról volt szó az előadásban, megemlítésre került az is, hogy Magyargéresen ő az, aki a mai napig diktálja az éneket olyan egyházi szertartásokon, amikor orgona nélkül énekel a gyülekezet. Az esemény szeretetvendégséggel zárult.