„…váratlanul szembejött velük Jézus, és így szólt hozzájuk: Üdvözöllek titeket! Ők pedig odamentek hozzá, lábát megragadták, és leborultak előtte. Jézus pedig azt mondta nekik: Ne féljetek!…” (Mt 28, 9-10a)

Kedves húsvétot ünneplő testvérek! „Ne féljetek!” Két szó, egyetlen rövid, tömör és velős evangéliumi biztatásban. Két szó – ne féljetek! – s e biztatást legalább ezerszer visszhangozzák a Szentírás lapjai. Ez a feltámadott Jézus első szava is: Ne féljetek! Nem élménybeszámoló arról, hogy milyen volt odaát a halálban, abban a világban, amelyet nem ismerünk… Nem leírása annak, hogy milyen csodálatos érzés feltámadni a halálból – hanem ugyanaz a köszöntés, amivel egykor elbúcsúzott tanítványaitól. „Ne féljetek! Higgyetek Istenben és higgyetek én bennem!” Az első húsvét első szava bizony ugyanaz, mint amivel a halálra készülő Jézus elbúcsúzott.

Mekkora izgalommal figyeli a szülő, hogy amikor a gyermek elkezd beszélni: vajon mi lesz az első szó, amit kimond? Milyen büszkeség és öröm tölt el bennünket, amikor gyermekünk első szavában ekképpen szólít meg bennünket: anya, apa! Ugye, milyen fontos pillanat ez egy család életében?

Szeretett testvérek! Ezen a húsvéti ünnepen halljuk meg az új teremtés első szavát, amellyel Jézus hozzánk fordul, és azt mondja: ne féljetek! Lehet, hogy mai emberként ennél többet várnánk. A ma embere a vizualitás, a látható dolgok és az érzelmek embere. Ehhez képest húsvét történetében, a feltámadás történetében túlságosan tömör a feltámadásról való beszámoló. A ma embere elvárná, hogy a Biblia a feltámadás evangéliumát illetően színesebb, érzelmesebb, élménydúsabb legyen – mondjuk, olyan, mint azokban a filmekben, ahol a rendezői és a művészi fantázia szemléletesen mutatja be Jézus életét, szenvedését és feltámadását. De a lényeg mégsem ebben van. A lényeg abban van, Jézus feltámadt, és nekünk nincs miért félnünk! Jézus azért tudja ugyanazt mondani búcsúzásakor, mint a feltámadása után, mert Jézus küldetésének a lényege sem változott meg a kereszthalál és a feltámadás által. Mi emberek, amikor szembesülünk a saját elmúlásunkkal, a saját halálunkkal, akkor az a kérdés izgat talán a legjobban bennünket, hogy vajon hogyan változtatja meg lényegünket, gondolatvilágunkat, felfogásunkat a szenvedés, az elmúlás, a halál. Húsvét csodálatos titka és üzenete újra és újra ezt hirdeti nekünk: Jézus lényege nem változott meg. Ő megváltott, feltámadt, és bennünket is feltámaszt. Ezekkel a biztató gondolatokkal kérem a mi Urunkat, adjon nekünk áldott, békével teli feltámadás-ünnepet! Sok szeretettel, Tolnay István esperes

Nagykároly, 2024 márciusa