Nőnap Magyarcsaholyban
Több évtizedes hagyományt folytatva szerveztek március 8-án nőnapi műsort Magyarcsaholyban, ami szinte a teljes lakosságot megmozgatta. A helyi kultúrotthonban szervezett programon előadást tartottak az óvodások és általános iskolások.
Színültig megtelt a település művelődési háza szülőkkel és nagyszülőkkel. Magyarcsaholy egyik legnagyobb közösségi programja a tavasz elején megtartott nőnapi műsor, amelynek sajátos hagyománya és különlegessége van a faluban. A Nagy Melinda óvónő által felkészített kisgyermekek verses-zenés műsorral kedveskedtek a jelenlévőknek. A hangtechnika megoldásában Nagy Róbert református lelkész működött közre. Az alsó tagozatos diákokat Gáll Aliz és Nagy Dóra tanítónők készítették fel. Ők is szintén versekkel és az alaklomhoz illő énekekkel köszöntötték az ünnepelteket. A felső tagozaton tanulók felkészítésében pedig Rus Erika Xintia és Sebestyén Anna tanárok működtek közre. A nagyobbak nemcsak szép szavalatokkal és énekekkel kedveskedtek, de mélyen megható és vidám jeleneteket tartalmazó színdarabokat, valamint táncokat is bemutattak. Feldolgozásra kerültek a magyar irodalom gyöngyszemei: a Kőmíves Kelemen és a Budai Ilona népballadák. A falba épített asszony és a szívtelen anya története nemcsak meghatotta, de el is gondolkodtatta a nézőközönséget. Sokszor mi magunk is a munkába falazzuk egymást és önmagunkat, miközben a gyermekeinket elhanyagoljuk, akiknek pedig szükségük volna ránk. A szívtelen anya balladája nemcsak azt érzékeltette, hogy vannak asszonyok, akik elhagyják gyermekeiket, hanem azt is, hogy az elhagyott gyermekek aligha térnek majd vissza az egyszer hátat fordított anyának. Sebestyén Anna, a falu székely származású magyar tanára már a hetvenes évek elejétől fáradozik azért, hogy a településen felnövő nemzedékek megismerjék magyar irodalmunk kincsestárát, és azoknak tartalmából olyan bölcsességet merítsenek, amit felnőtt éveikben is használni tudnak. Évről-évre készíti fel az iskola diákjait hagyományőrző műsorokra. Évtizedek óta tett és tesz meg mindent azért, hogy a magyar nyelv és kultúra ápolása ne szűnjön meg a sokszor nehéz napokat látott református magyar faluban. A tartalmas műsort követően a helybeliek az édes ízeknek hódolhattak. A faluban sajátos szokás, hogy az iskolások szülei tortákat készítenek, amit ilyenkor értékesíteni szoktak. Sajátos látvány fogadta mindazokat, akik aznap áthaladtak a településen, hiszen mindenhol tortát vivő emberekkel lehetett találkozni.
Hozzászólás