Ne gondold, hogy vége a télnek,

Mert ragyogón süt rád a nap

Még lesz részünk hóesésben

S lapátolhatjuk a havat.

Hiába dugta ki fejét a fagyos föld alól

A kis hóvirág már januárban

A tavasz még sokáig várat magára.

***

Reménykedj, mert az is eljön

Virágba borulnak a fák,

A szirmok lebegnek majd a szélben,

Mint hópelyhek a fagyos télben.

A rét mind smaragd a fényben

Úgy ragyog gyönyörű zöld színével,

Mikor szikrákat szór rá a napsugár.

***

Addig is a meleg szobában

Várd türelmesen a kikeletet.

Ne búslakodj, mert szép a tél

Légy boldog és örülj az életnek.

Szíved szeretetét, mely mint parázs

Hevíti fel egész lényedet,

Szórd szét és szépíts meg egy didergő életet.