Most van nagyhét. Ez a böjti időszak utolsó hete, ami virágvasárnaptól nagyszombatig tart. Nekünk, reformátusoknak ez a hét bűnbánati hét is.  

Nagyhéten a hétfő, kedd, szerda kezdetben liturgikus nap volt. Hilár pápa (461–468) hétfőre és keddre már engedélyezte a szentmisét. II. Valentinianus császár (375–392) a közhivatalokban a nagyhétre munkaszünetet rendelt el és még a rabszolgákat is mentesítette a munka alól. A munkaszünet többé kevésbé változatlanul az egész középkorban érvényes maradt. VIII. Orbán pápa a nagyhét napjait 1642-ben ismét hétköznappá nyilvánította.

Nagyhéthez kapcsolódó népszokás volt régebben, hogy a hét első napjai a tisztálkodás jegyében folytak: az asszonyok meszeltek, tapasztottak, mostak, takarítottak. A római katolikus falvakban az idősebb asszonyok ezeken a napokon sokfelé szigorúbb böjtöt tartottak. Némely család idősebb asszonyai csak egyszer ettek naponta. Egyik-másik vidéken a nagyhét első napjain vetették a kendert vagy a  mákot.  A reformátusoknak ilyenkor bűnbánati istentiszteleteik vannak.  Sok helyen minden nap, gyakran naponta kétszer is szoktak templomba menni. Nagypénteken pedig vidékenként más-más szokás szerint, de mindenhol szigorú böjtöt tartanak.