Csendes a temető. A sírok némán húzódnak meg egymás mellett az őszi köd leple alatt. Koszorúk és virágcsokrok hirdetik, hogy néhány hete még milyen sok ember ment ki kegyeletét leróni a sírkertbe. Most csend van, mégis suttog hozzánk a temető. A sírok között végighaladva eszünkbe jutnak azok az emberek, akiket ismertünk és már ott nyugszanak. Sok régi emlék tör felszínre bennünk. De nemcsak az emlékek beszélnek, hanem a sírok maguk is. Mesélnek arról, hogy milyenek vagyunk mi: gondozzuk vagy elhanyagoljuk azoknak a sírhalmait, akik annak idején rólunk gondoskodtak, dédelgettek, vigyáztak ránk. Mesélnek a sírkövek és fejfák, a rájuk vésett szimbólumok és szövegek, vagy akár a formák. A magyarcsaholyi temetőben sétálva most az oszlopos fejfák ragadják meg figyelmemet. Sokszor elmentem mellettük, és sokáig fel sem tűnt, hogy milyen sok van még mindig megmaradva belőlük. Némely jobbra, némely balra dől közülük. Van, amelyikre még koszorút visznek, környezetét rendben tartják, de a legtöbbjük már elhagyatott. A gombosfák (ahogy erre nevezik őket) már távolról sokat elárulnak. Többségüket a bánatot és gyászt kifejező szomorúfűz motívummal díszítették, de a női sírokon megjelenik a tulipán motívuma is, ami a nőiességet, tiszteletet és kegyeletet jelképezi. Hogy hány ága van a fűzfának, vagy hány tulipánszál ágazik szerteszét, az arról is árulkodhat, hogy hány gyermek volt a családban. Magyarcsaholyban a férfi és a nő fejfája nem került teljesen egymás mellé. Közvetlen az elhunyt fejéhez helyezték azokat, díszített oldalával nyugati irányba. A nőt a férfi jobb oldalára temették. A sírok nyugat-kelet tájolásúak. A halottak fejjel nyugatnak és lábbal kelet felé vannak elhelyezve a sírban, arccal a felkelő Nap irányába. A gombosfák mérete, sőt vastagsága sem minden esetben egyforma. A fejfa homlokzatára került a díszítés, az ABFRA (A Boldog Feltámadás Reménysége Alatt) vagy az AIBFT (Az Istenbeni Boldog Feltámadás Tudatában) szövegrész, az elhalálozás dátuma, a halhatatlanságra és reményre utaló csillagok, valamint két egymásba fonódó fonal, ami az örökélet, a végtelenség szimbóluma. A homlokzati rész kissé kiemelkedik, formai és funkcionális szempontoknak eleget téve. Ereszt tart az alatta felvésett betűknek. A fejfa törzsén kapott helyet a szövegrész, melynek elején az „Itt nyugszik”, „E nemes halom alatt nyugszik” vagy hasonló formulák közül valamelyik, az elhunyt neve, éveinek száma, születési és elhalálozási éve, hónapja és napja volt felírva. A törzs alján, a lábazat felett a szövegrészt a „Béke legyen porai felett!” sor zárta. Van amelyiken megjelenik az ősi magyar szimbólum: az inda. Ez az élet folytonosságát, a lélek felemelkedését, a léleknek a holta után az Istenhez vezető útját jelképezi.

Az őszi ködöt lassan a tél jéghideg éjszakái váltják fel.  Fehér hópelyhek milliói takarják majd békésen be a temetők múltat hirdető fejfáit. Bízunk benne, hogy még sokáig ott fognak állni ezek a gombosfák minden településen, melyek nemcsak az alattuk nyugvók neveit őrzik, hanem a falvak népművészeti kincsét is hirdetik az ott élőknek és oda látogatóknak.

Sebestyén Elek Előd