Az elmúlt rendszerben úgy kiölték az istenhitet és a nemzettudatot, hogy amire elértük a demokráciát, addigra sok anyaországi szemében mi magyarul beszélő románokká, szerbekké és ukránokká váltunk. Március 15. felhívja a figyelmünket arra, hogy mit jelent nemzetben gondolkodni. Ez azt kellene jelentse, hogy tisztelem a másik nemzetet és közben szeretem az enyémet –  hívta fel a figyelmet Tőtős Beáta lelkésznő vasárnap délelőtt a hadadi reformátusok ünnepi istentiszteletén.

Tőtős Beáta a Jer 31,1 és 7 igeversek alapján szólt a gyülekezethez. A lelkésznő az igehirdetésben elmondta, hogy Jeremiás próféta a fogságban levő zsidóknak megjövendőlte a felemelkedést. A múlt eseményeiről igyekezett átvezetni a hallgatóság figyelmét a jelenre és jövőre. Elmondta: március 15. úgy maradt meg számunkra, hogy az a világon élő összes magyarnak az ünnepe lett. Még ennyi év után is jelképpé vált: az összetartozásunknak a szimbólimává. A XXI. században azonban már mást jelent számunkra ez az ünnep, mint az azelőtti évszázadokban. „Azok, akik emlékeznek rá, a kommunizmus éveiben bújkálva és zárt ajtók mögött ünnepeltünk, mert ez jelentette számunkra a megtartó erőt, magyar zászlófoszlányokat rakosgattunk össze. Akinek volt egy piros, fehér, zöld szalagja, az bibliajelzőnek használta, és csinált belőle kokárdát, de bújkálva is megtartottuk az ünnepet. Ilyenkor nemcsak ’48-ra emlékeztünk, az emberek visszaemlékeztek a háborúnak a pusztításaira. A lezárt határokon belül mindig szabadságot álmodtunk. Nekünk más volt akkor a szabadság óhaja, mint 1848-ban. Ma pedig megint más az üzenete ennek az ünnepnek” – fogalmazott a lelkésznő.

Az ünnepi istentisztelet a gyülekezet fiataljaink csodálatos verses-zenés műsorával zárult. Az ifjak közül többen gitáron kísérték az énekeket.