Szatmár megye egyik gyöngyszemében, a magyarcsaholyi református templomban szervezték meg vasárnap délután a Nagykárolyi Református Egyházmegye kórustalálkozóját, melyen négy gyülekezet képviseltette magát. A nemrégiben belső felújításon átesett, sajátos hangulatú templomban jelen lenni önmagában is különleges élményt jelentett, a kórusok csodálatos énekeinek meghallgatása már csak ráadás volt.

A kórusok seregszemléjét megelőzően a gyülekezet Nagy Róbert helyi lelkész igehirdetését hallgathatta meg, aki az Ézsaiás 12,5 igeszakaszt olvasta fel. A lelkész rávilágított arra, hogy számtalan dolgot fel lehetne sorolni, ami megkülönbözteti a jelenlevőket: különböző gyülekezetekből érkeztek, különböző háttérrel, különböző hangszínnel rendelkeznek. Ezen az alkalmon azonban nem az volt a fontos, ami különbséget tett közöttük, hanem sokkal inkább az, ami közös bennük. Közös volt, hogy egy céllal gyűltek össze, mert együtt szerették volna áldani, magasztalni a kegyelmes Istent. Ennél szentebb cél pedig nem is lehet, mint amikor egy szívvel, egy lélekkel együtt van egy olyan közösség, akik lehet nem is ismerik egymást. „Ez az alaklom nemcsak egy ünnepi esemény, hanem mélyen lelki pillanat is, hiszen az ének mindig túlmutat önmagán. Istenre mutat minden egyes ének. Istenre, arra az Úrra, akinek olyan sok tettéről tudnánk ódákat zengeni, hisz rengeteg dolgot véghez visz ma is Isten az ő népe között… Azokban a kórusokban, amelyekben mi énekelünk, nem szoktuk kizárni azt sem, akinek nincsen hangja. Azt szoktuk mondani, hogy az az igazán fontos, hogy dicsőítsd az Istent. A legfontosabb, hogy szívvel, lélekkel tagja légy a kórusnak, hogy tagja légy annak a közösségnek, amelyhez tartozol. Törekedjünk arra, hogy senkit ne zárjunk ki, hanem befogadjunk a közösségbe, hogy egy szívvel, egy lélekkel, egy kórusként, egy gyülekezetként tudjuk magasztalni Istent” – hívta fel a figyelmet a lelkész.

Tolnay István esperes üdvözlőbeszédében hálát adott az Úrnak, hogy összegyűlhettek a kórusok. Megköszönte a magyarcsaholyiaknak, hogy helyet biztosítottak ennek az eseménynek. Az ApCsel 3,6 igeverssel köszöntötte a gyülekezetet. Örömét fejezte ki, hogy az énekkarok tagjai eljöttek. Kiemelte: az a dicsőítő énekcsokor, amelyekkel a kórusok készültek erre az alaklomra. többet ér minden ezüstnél és aranynál.

A kórustalálkozón részt vettek Ákosról, Bogdándról, Domahidáról és Nagykároly-Kertvárosból. A kórusok többsége három éneket adott elő és csatlakozott az összkari mű bemutatásához. Ez utóbbi a „Jövel, Szentlélek Isten, ereszd reánk kegyesen” című ének volt, melyet tekintettel az egyházmegyei kórusok változatos felállására, csupán kétszólamú feldolgozásban adtak elő. Az összkari művet Lőrincz Szilveszter, a nagykárolyi Pro Eccclesia kórus karvezetője választotta ki, ugyancsak ő értékelte ki röviden a kórustalálkozót. A gyönyörű énekek elhangzását követően nemzeti imánk zendült fel, majd pedig szeretetvendégségre invitálták a kultúrotthonba az énekkarok tagjait.