A lelkipásztorok közötti kapcsolat írott és íratlan szabályairól tartott előadást Varga Károly nyugdíjas lelkész a nagykárolyi esperesi hivatalban október 24-én.

A lelkészértekezlet tagjai Pályi Kiss Zsigmond nyugdíjas lelkész igemagyarázatát hallgathatták meg az előadást megelőzően, aki a Zsoltárok 90,12 igeszakaszt olvasta fel. Az őszi tájat az elmúló emberi élettel vonta párhuzamba. Az élet is eltelőben van, számot kell adni cselekedeteinkről. Ám a zsoltár nemcsak a földi élet múlandóságáról beszél, hanem az örökéletről is. Ha tudjuk, hogy kitárt karjával vár ránk az Úr, akkor bátran tesszük életünket az Ő kezébe, és nem félünk semmitől – hívta fel a figyelmet az igehirdető.

Varga Károly, a Nagybányai Református Egyházmegye nyugalmazott esperese több évtizedes tapasztalatát fogta csokorba azon a hiánypótló előadáson, melyen a lelkészek közötti kapcsolatokról beszélt. Az előadás nemcsak a gyakorló lelkészeknek hasznos, de különösen fontos lenne, ha hallanák azok is, akik a lelkészi hivatást szeretnék választani vagy már teológián vannak. Az előadó felsorolta a Kánon ideillő határozatait, ugyanakkor részletesen beszélt arról, hogy milyen kellene legyen a kapcsolat teológus és teológus között, segédlelkész és principális lelkész között, lelkész és lelkész között, lelkész és nyugdíjas lelkész között. Útravalóul a lelkészek szívére az 1Pt 4,10 igeverset helyezte: „Amilyen lelki ajándékot kaptatok, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai”.