Napfényes idő és szatmári vendégszeretet fogadta mindazokat, akik elzarándokoltak Sződemeterre január 22-én. A Kölcsey Ferenc által írt Himnusz befejezésének 200. évfordulóján méltó ünnepséget szerveztek a költő szülőfalujában.

A református templomban tartott istentiszteleten főtiszteletű Bogdán Szabolcs János püspök hirdette Isten igéjét a Lk 11,1 és 9-13 igeszakaszok alapján. Az igehirdető kiemelte: valahányszor elénekeljük, elmondjuk vagy meghallgatjuk valaki más előadásában a himnuszt, valami különös érzés járja át a szívünket, amit nehéz leírni emberi szavakkal.  A Mindenható 200 évvel ezelőtt egy áldásért fohászkodó imádságot adott nekünk ajándékba Kölcsey Ferenc által. „Imádkozzuk, énekeljük kitartóan és reménységgel ezt az imát. Azzal a bizonyossággal tegyük mindezt, hogy az Isten jó. Az Ő jósága pedig nem fog változni. Imádkozzuk alázattal a himnuszt, és helyezzük általa mindig a kegyelmes Isten kezébe a személyes életünket, a családunk életét és nemzetünk sorsát. Legyen mindig élő imakapcsolatunk a himnusz által is Istennel. Legyünk ugyanakkor élő imakapcsolatban az Úrral más imádságok által is, melyek szabadon törnek fel a lelkünkből. Tegyen boldoggá, bizakodóvá, örvendezővé minket az a tudat, hogy minden szívből jövő imánk meghallgatásra talál” – biztatott igehirdetésében a püspök.

A Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból című költeményt Rákóczi Lajos magyartanár szavalta el a református istenházában. A vendégeket Pakulár István házigazda lelkipásztor köszöntötte. Ünnepi beszédet mondott Várnai Szabolcs konzul, Nagy Szabolcs parlamenti képviselő (RMDSZ) és Marian Gheorghe, Sződemeter polgármestere. A gyülekezetet köszöntötte Kocsis Áron hajdunánási lelkipásztor. A magyar himnuszról értekezett dr. Végh Balázs Béla irodalomtörténész. Felavatták az egyházközség zászlóját, melynek címerét Pécsi L. Dániel tervezte. A jelképtervező a címerben található szimbólumok jelentéséről beszélt, míg dr. Kis Boáz, a Magyar Népfőiskolai Kollégium ügyvezető elnöke a 60. zsoltár üzenetére hivatkozva zászlóinknak az igazságért való magasra emelésére hívta fel a figyelmet.

A Kölcsey Ferenc Egyházi és Kulturális Központban megnyitották Tóth István fotóművész kiállítását. A fotóművész üzenetét Pakulár Julianna lelkésznő olvasta fel. A gondolatok elhangzását követően Pakulár Julianna elmondta: „Akkor amikor egy születésnap van, az óhatatlanul összeköt bennünket az ajándékozásnak a gondolatával. Nyilván egy himnuszt nem lehet megajándékozni, de mégis személyesítsük meg egy kicsit és ajándékozzuk meg mi is valamivel ezt a himnuszt. Azt gondolom, hogy a legnagyobb ajándék az az lehet, ha akkor, amikor énekeljük, a lehető legtisztább, legmagasztosabb és legerősebb hittel énekeljük azt, mert ha így tesszük, akkor fog rólunk lehullani minden átok, akkor fog rólunk lemosódni minden, ami igazán beszennyezett, és akkor fog minden jóravaló magyar ember sorsa jóra fordulni”.

Az ünnepség Kölcsey szobránál folytatódott, ahol Dakó Renáta magyartanár irányításával énekes műsort mutattak be a gyermekek. Nemzeti imánk szerzőjének szobránál az emlékezés koszorúját a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nevében Bogdán Szabolcs János püspök és Bara Lajos főgondnok helyezték el, a Nagykárolyi Református Egyházmegye nevében pedig Tolnay István esperes és Szalay Csaba főgondnok.

A sződemeteri református templomban hamarosan elhelyezésre kerülnek a révi református templomból átköltöztetett padok. A Szatmár megyei kis református közösség a Bihar megyei református gyülekezettől adományba kapta ezeket. Papp Csaba révi lelkipásztor örömét fejezte ki, hogy templomuk egykori padjai abban az imádság házában élnek majd tovább, ahol Kölcsey Ferencet egykor keresztvíz alá tartották. Az új szószéket a hajdúnánásiak adományozták a sződemeteri reformátusoknak.

A Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból Kölcsey Ferenc legnagyobb hatású verse, melyet 1823-ban, a nemzeti ébredés hajnalán írt Szatmárcsekén. A Himnusz szövegét a költő január 22-én tisztázta le, ez a nap egyben a magyar kultúra napja is.