Gaál Gyula szatmári színművész szavalatával vette kezdetét az idei Kölcsey-megemlékezés Sződemeteren augusztus 4-én, majd Bogdán Szabolcs János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke és Ozsváth József tasnádi római katolikus plébános tolmácsolta Isten üzenetét a zarándoklatra érkezőknek.

Bogdán Szabolcs János a Zsidókhoz írt levél 11,8-10 igeszakasz alapján hirdette Isten igéjét. Ábrahám próféta hitével sohasem kérkedett, dicsekedett, hanem mindenre úgy tekintett, mint Isten ajándékára. „Ma amikor Kölcsey Ferencre emlékezünk, jó nekünk az Isten igéjének a szemüvegén át szemlélni a himnusz írójának az életét, szolgálatát, személyiségét, egész munkásságát. Nem kell, és nem is szabad Ábrahám és Kölcsey Ferenc életét párhuzamba állítanunk, de mindkettőjük élete aláhúzza Isten igéjének az igazságát, hogy csak hit által, csak az Istenben vetett hit által lehet teljes életet élni ezen a földön. Hit által lesz majd üdvösségünk is a mennyek országában… Mi nem magunkéi vagyunk, hanem az istenéi, és akik az istenéi, azok lehetnek a közösségéi, azok tudják szolgálni azt a közösséget, amelynek körében élnek” – fogalmazott a püspök.

Az egész emberi történelem a kicsinység, hitványság bélyegét hordozza magán, mert az emberek nem gondolkodnak, nem döntenek a jó mellett. Az emberek tulajdonképpen vegetatív módon élnek. „Ettől pedig mi várható?” – tette fel a kérdést Ozsváth József lelkész. Kölcsey leszámol minden emberi illúzióval, minden emberi ábránddal, s talán közvetett módon arra hívja fel a figyelmet, hogy ne emberben bízzunk, ne az emberi történelemben, hanem Istenben. Egy nemzetnek nem az a problémája, hogy kicsi és a nagy hatalmak innen-onnan összeszorítják, a legnagyobb baj abban van, ha belül nincs egyetértés – hívta fel a figyelmet a plébános.

Üdvözlőbeszédet mondott dr. Szilágyi Péter, a Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárság helyettes államtitkára, aki kiemelte: „Kölcseyhez hasonlóan mi is hűek maradunk elveinkhez, és továbbra is kiállunk a béke, a nemzeti szuverenitás és a határon túli magyar közösségek érdekeinek védelme mellett”. Köszöntőbeszédet mondott továbbá dr. Simon István Előd, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának konzulja, Balogh Sándor, a Szatmár Megyei Tanács RMDSZ-es frakciójának tagja, Ruff Zsófia, a Tasnádi Ady-Kölcsey Kulturális Egyesület elnöke és Marian Gheorghe, Sződemeter polgármestere.

Előadást tartott Nagy Gergő, az álmosdi Kölcsey-kúria gyűjteménykezelője. Ünnepi műsorral szolgáltak a Szamos Diákirodalmi Kör tagjai, a Pelekeszi Általános Iskola diákjai, valamint a Tasnádi Hepehupa néptánc és citera csoportok tagjai.

Pakulár István tasnádi lelkipásztor záróbeszédében elmondta, hogy ezek a rendezvények nem önmagukért vannak, hanem a közösségért, azért, hogy értékeinket megőrizzük, ápoljuk és tovább adjuk. A nemzet asztalán még mindig van hely, hogy mindenki, akinek valamilyen képessége van, az megmutassa a világ és az összmagyarság számára, hogy mit jelent a közérdekért szolgálni, mit jelent szívből és lélekből tenni valamit. Mindannyian, akik ott voltak velük, akik ott szolgáltak, beszédet vagy verset mondtak, zenéltek és táncoltak, mind a szívükből adták azt, amit adtak. Mindaz, amit Sződemeter adhat minden magyar embernek, az nem más, minthogy a szívünkből adjunk, és ezáltal megmutassuk: egyek vagyunk.

A program a Tasnádi Ady-Kölcsey Kulturális Egyesület és a Sződemeteri Református Egyházközség társszervezésében valósult meg. A református templomban ezúttal is megtekinthető volt az egyház korabeli anyakönyve, melyben bejegyezték Kölcsey keresztelését. Mold Máriusz nagykárolyi vállalkozó jóvoltából egy, a Kölcsey család címerével díszített asztallal bővült a Kölcsey Ferenc Egyházi és Kulturális Központ gyűjteménye.