Hadadon május 5-én fontos évfordulót ünnepeltek: két éve ezen a napon tették le az új református templom alapkövét. Az esemény akkor reményekkel teli, de bizonytalan jövőbe tekintett. Mára az álom valóra vált, hiszen az épület áll, és nincs messze a teljes befejezéstől.

Az évforduló alkalmából Tőtős Beáta Margit lelkésznő köszönetet mondott mindazoknak, akik az elmúlt két év során anyagilag, fizikailag vagy lélekben támogatták a templom felépülését. Ugyanakkor arra buzdítja a híveket és mindenki mást is, akinek módjában áll segíteni, hogy továbbra is támogassák az építkezést. Csak ezzel az összefogással érhető el, hogy az új templom mielőbb teljes pompájában szolgálhassa a gyülekezetet.

Ez a hét azonban nemcsak az emlékezésről szólt, hanem egy különleges mozzanatról is. Leszerelésre kerültek a régi templomból a harangok. Sorban emelték ki a toronyból először a kis harangot, majd a középsőt, végül pedig a nagyot, hogy azok új otthonukba, az épülő templomba költözzenek.

Nagyon sokszor kondultak meg ezek a harangok. Volt amikor azért, hogy istentiszteletre hívják a falu református közösségét, máskor pedig, hogy elsirassák az örök élet honába költözötteket. Most a régi templomban utoljára szólalt meg csengő-bongó hangjuk, de nem hallgatnak el. Hangjuk hamarosan ismét felcsendül, immár az új templomból, ahol továbbra is szolgálni fogják a hadadi reformátusokat.