A beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a hitben, a tisztaságban legyenek a világ példái, erre próbálták ránevelni, rászoktatni a Nagykárolyi Református Egyházmegye idei gyerektáborának több mint száztíz részvevőjét. A kirándulásokkal, sok-sok foglalkozással színesített alkalmat a múlt héten tartották meg Nagykárolyban.

„Lépj a nyomdokomba!” — az alkalom jeligéje kapcsán Balogh Enikő táborvezető nyomatékosítja: „Jézus az, aki után a gyerekek mehetnek, illetve mindannyian mehetünk, ő a mi példaképünk”. Annak az igényére, hogy a gyerekek is példaképek próbáljanak meg lenni, naponta bibliai történettel igyekeztek rávezetni őket. De énekekkel, játékokkal, tanulságos kisfilmekkel is igyekeztek ennek az igényét feléleszteni az egész pontosan száztizennégy gyerekben. Mindebben tizenhat segítő, lelkészek, pedagógusok vállalt magára feladatot. A részvevők egyébként szerte az egyházmegyéből érkeztek, azaz a Tövishátról, Tasnád és Nagykárolyi vidékeiről.

„Immár a kilencedik alkalommal tartjuk meg ezt a keresztyén gyerektábort, és úgy érezzük, hogy idén is hatalmas sikere volt” — feleli az érdeklődésünkre a szervező lelkész. Ottjártunkkor egy délutáni foglalkozás sok kacaja szűrődik ki, közben Balogh Enikő elmondja: „az idei táborozás annyiban volt az előzőekhez képest különleges, hogy azt szeretnénk, ha a gyerekek megtanulnák megóvni a természetet. Amit Istentől kaptak. Két nap is elvittük őket kirándulni, és megmutattuk nekik a megyében lévő természeti értékeket. Azt, hogy ezt is Istentől kaptuk, és beszéltünk arról, mennyire fontos, hogy ezt megvigyázzuk.” A mezőfényi és a csanálosi erdőkben jártak, a homokbuckáknál. Külön figyelmet szenteltek az állat- és a növényvilág értékeire. Hogy ez az eszmeiség, hozzáállás a gyerekek számára érthető legyen, összekapcsolták különböző foglalkozásokkal. Például a természet megóvását rajzversennyel.

Lelki többletet is próbáltak adni a részvevőknek. „Ide a gyerekek nem hoztak semmiféle elektronikai kütyüt, azaz sem telefont, sem zenegépet, sem semmi hasonlót. Már ez is nagyon fontos, merthogy kicsit ki akarjuk venni a gyereket abból a világból, amiben amúgy benne van. Lehetőséget biztosítani a sétára, a gyaloglásra, a túrázásra, az éneklésre, a rajzolásra, a focizásra, abba a ‘gyerekvilágba’ behozni, amit még kellene hogy éljenek. De sajnos nem élnek, mert vagy nagyon magányosak, vagy pedig nagyon leköti őket a technika.” A részvevő gyerekek zöme amúgy a nagykárolyi Simion Bărnuțiu Műszaki Líceum bentlakásában lakott a hét során, a közeliek, azaz a nagykárolyiak és vidékbeliek mentek esténként haza, de reggelente mindannyian már siettek a táborba. A programot a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta.

Forrás: www.anziksz.com