„Jézus így szólt hozzá: Asszony, miért sírsz? Kit keresel? Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elhozom. Ekkor Jézus a nevén szólította: Mária! Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: Rabbóni! – ami azt jelenti: Mester.” (János 20,15-16)

Kedves ünnepre készülő testvéreim! Amikor a kertvárosi gyülekezetben Jézus Krisztus nagypénteki kereszthalálára emlékeztünk, azzal jellemeztem ezt a napot, hogy ez volt az emberiség történetének legsötétebb órája, melyet azonban a nagyszombati csend és várakozás után húsvét, a feltámadás, a remény hajnalának, virradatának napja követ. Húsvét jogosan hasonlítható egy ragyogó napfelkeltéhez. Már csak azért is, mert a bibliai beszámoló szerint a magdalai Mária és a két tanítvány elindulása Jézus sírhelye felé úgy kezdődött, hogy akkor „még sötét volt”… Az elején még Mária egyedül van a bánatával, s így panaszkodik: elvitték az Urat, nem tudom, hol van; a végén pedig már együtt örül Jézus tanítványaival, és boldogan újságolja: feltámadott, láttam az Urat. A kérdés ma az, hogy miképpen jutott el Mária ide? S vajon mi is hogyan juthatunk el erre a boldog felismerésre? Négy gondolattal szeretnék ezekre a kérdésekre válaszolni.

1. Mindenekelőtt látnunk kell a húsvéti evangéliumban azt, hogy milyen gyökeres változást hoz Krisztus feltámadása azok számára, akik találkoznak Vele. Akik ugyanis a Biblia lapjain találkoztak a feltámadott Jézussal, és megbizonyosodtak arról, hogy Ő él, azoknak az élete új irányt és tartalmat kapott, megteltek örömmel, megtalálták a helyüket és a céljukat; és onnan kezdve azokat Jézus használni tudja, hogy másoknak is örömöt vihessenek. Testvéreim, mi ismerjük-e ezt az erőt, amely ilyen gyökeres változást hozhat az életünkben?

2. Másodsorban arról is szólnak ezek a húsvéti találkozás-történetek, hogy nem könnyű felismerni a feltámadt Krisztust. Mária ugyan jól ismerte Őt, mégis azt gondolta, hogy a kertésszel beszél. Miért? Mert a feltámadott Krisztus más, mint a megfeszített Jézus. A különbség olyasféle, mint ami az idő nélkül létező örökkévalóság és a múló időhöz kötött földi lét van. „Ég és föld” a különbség – humorosan szólva, amennyi a különbség a geológia és a teológia között: egyetlen betű, de az minden értelmet megváltoztat. Az a Jézus, akit megfeszítettek, a mi emberi testünket viselte, be volt szorítva az általunk ismert időbe és térbe, viszont a Feltámadott Úr már a mennyei örökkévalóságot hordozza magán. Ezért nem ismeri fel Mária, csak majd akkor, amikor Jézus a nevén szólítja. Krisztus titkát – beleértve a feltámadás nagy rejtélyét is – ma is csak az ismeri fel, akit Ő nevén szólít. S az örömhír az, hogy Ő szólít ma is, mint egykor Máriát, és Ő kijelenti magát nekünk is.

3. A húsvéti evangélium harmadik fontos üzenete: a hit nem úgy születik, hogy Krisztus feltámadását belátom és elismerem, hanem hogy magát a Feltámadottat meglátom és felismerem! Nem ismeretekről van szó, hanem találkozásról! Más szóval Mária példája azt kérdezi: kicsoda nekünk Jézus? Hol keressük Őt? Talán régi emlékekben, gyerekkori történetekben? Néha előhívjuk, mert szükségünk van rá a bajban, vagy éppen az ünnepléshez, aztán ismét visszazárjuk a Bibliába, nehogy túl nagy hatalma legyen az életünkben? Ennél sokkal jobb, ha Őt felismerjük, és válaszolunk Neki. Ha Ő ott él velünk a mindennapjainkban, formálni tudja a gondolkozásunkat… de ezt nekünk is akarni kell.

4. E húsvéti üzenet zárógondolatát végül egy kérdéssel szeretném bevezetni: vajon tehetünk-e valamit azért, hogy ma a hit látása a miénk lehessen? Az evangélium határozottan válaszolja: Igen! Nekünk is keresnünk kell, kérnünk kell, ahogyan Mária kitartóan küzdött érte. Hadd hangsúlyozzam ki ezt a két szót: kitartóan küzdött… ugyanis megfigyelhetjük ebben a történetben, hogy Mária mintha egyfolytában nyüzsögne. Keres, és megtesz mindent, amit csak tehetett. Nem nyugodott bele, hogy Jézus eltűnt. Elsőnek ment ki hajnalban a sírhoz. Tudni akarja, hol van Jézus. Ezt a példát látva nézzünk magunkba: vajon ott van-e bennünk ez a keresés, ez a komoly vágy, hogy megtudjunk Róla valamit, hogy megtaláljuk Őt minden körülmények között? Mert ha így keressük, akkor meg is találhatjuk Őt! A mai ünnep evangéliuma, örömhíre az, hogy mi is átélhetjük azt, amit Mária a hajnali, sötét sírkertben: hogy a feltámadott Krisztus valódi napfelkelte, igazi lelki világosság a számunkra, mert elesett állapotainkban is van hajnalhasadás. A feltámadott Krisztus fénye megtöri minden lelki sötétségünket, amit átélünk egyedül, terheket hordozva, gyászban, veszteségek súlya alatt, csalódások között. Szívemből kívánom, hogy segítsen minket Isten megelevenítő Lelke, hogy ez ünnepen is találkozhassunk Vele, és meghalljuk, ahogy nevünkön szólít. Ámen.

Tolnay István esperes